Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Pártszervezés a Szabad Szó körül

furfang, s a Kovács által bevezetett biztonsági rendszabályok rendre megvédték a hálózatot. Egyik partnere ebben Fehér Lajos volt, akiről Kovács is sejtette, illetve a rendőrség is feltételezte, hogy kommunista kapcsolatokkal rendelkezik, ám tetten érni soha nem sikerült őket. Pedig röplapok százai jutottak el így a falvakba.

Ezek a szerkesztőségi értekezletek általában több napig tartottak, az ország legkülönbözőbb vidékeiről, sőt Erdélyből és Felvidékről is utaztak Budapestre szervezők. A szervezés Kovács Imre kezében volt, ő tartotta az értekezleteket, központi szereplője volt a szervezetnek, ahogyan ő nevezte „vezérharcosi háló- zat”-nak. Miután a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezeteinek kiépítése, szervezett működése nem valósulhatott meg, a lap vezetése lehetővé tette, hogy a különböző antifasiszta szervezetek és mozgalmak felhasználják a lap oldalait gondolataik megjelentetésére. A pártok közötti együttműködés helyett a lappal való kapcsolat jelentette így a politikai szövetséget. Kádár JánDS másfél évtizeddel később a népfrontmozgalom bölcsőjének nevezte a Szabad Szó tevékenységét. Találkozó- helye lett a Múzeum körúti szerkesztőség a különböző, egymással kapcsolatok kereső csoportoknak és képviselőiknek. A lap szerkesztését, irányítását továbbra is Kovács Imre, Darvas József és Farkas Ferenc végezte. Bajcsy-Zsilinszky főszerkesztőijelenléte egyrészt stabilizálta a lap anyagi viszonyait, másrészt egyfajta politikai védelmet nyújtott. Nem pusztán országgyűlési képviselősége miatt, hanem a kormányzati szervezetek köreiben fenntartott ismeretsége folytán is.

A lapban Veres Péter elsősorban írásaival volt jelen, alkalomszerűen utazott fel Pestre, még ritkábban jelentkezett Erdei Ferenc, sűrűbben a fiatalabb parasztírók, Nánási László, Varjú Ákos. Szabó Pál - miután visszaköltözött Biharugrára 1940 szeptemberében - nem vett részt a lap szerkesztésében, összesen két cikket írt az újságba, teljesen visszavonult a lap tevékenységétől. Ugyanakkor vállalta, hogy megmarad a lap felelős szerkesztőjének, mivel a lapengedély az ő nevére szólt. Ennek ellenértékeként 1941-től az 1944-es megszűntetésig rendszeresen kapta felelős szerkesztői honoráriumát, gyakorlatilag minden ellentételezés nélkül.

140