Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Pártélet a Szabad Szó oldalain

nak és földmunkásnak annyira közös a sorsa - írta Szabó Pál —, bogy egyikét a másik nélkül semmiképpen nem lehet véglegesen elrendezni.”159 Szabó tovább is vezette a gondolatot, mert „... a földmunkásság ... soha, semmilyen körülmények között sem tudná a kisgazdák nélkül kivívni a gazdasági és politikai, őt minden körülmények között megillető helyét a magyar társadalomban. ” Szabó Pál hitet tett tehát a közös haladás mellett, most már csak az volt a kérdés, hogy hogyan valósuljon ez meg?

A nyár folyamán Bajcsy-Zsdinszky Endrének több cikke is megjelent a Szabad Szóban, majd 1940. október 15-étől elvállalta a főszerkesztői tisztet. Bajcsy- Zsilinszky-nek a népi írókkal társadalomszemléletben és ideológiában kezdetektől megvoltak a közös érintkezési pontjai. Féja Géza és Szabó Pál az ő közreműködésével kezdték irodalmi munkásságukat az Előőrsben, mely a népi mozgalom szellemi előzményei közt tartható számon. Az általa alkotott Nemzeti Radikalizmus programjának kidolgozásához ugyanaz a felismerés vezette, amely a népi írók mozgalmát létrehozta. Az 1932-ben indult lapjában, a Szabadságban, szinte az összes népi író, Féja Géza, Kodolányi János, Erdélyi József, Sinka István, Sértő Kálmán, Szabó Pál, Kovács Imre, Illyés Gyula írását meg lehetett találni. A Szabad Szó főszerkesztői tisztét úgy vállalta, hogy Szabó Pál marad a felelős szerkesztői poszton, így - bár Szabó nem vett részt a folyamatos szerkesztésben - a lap továbbra is megjelenhetett.

Bajcsy-Zsilinszky Endre nem ismerte fel a revíziós politika veszélyeit, következményeit, úgy vélte, hogy szociális reformokkal megerősíthető a magyar társadalom, s ezzel a háború éveiben is megtarthatja szuverenitását minden rá leselkedő veszedelemmel szemben. A ál- és félmegoldások helyett valóságos reformokat - elsősorban földreformot - követelt. A Szabad Szóban megjelent első cikkében konkretizálta, hogy egy új Magyarország csak a parasztság földhöz juttatása által lehet életképes:

„Mohács példázza a bukást, mert a magyar nép nem volt ott a nagy erőpróbán. Es a 48/49-ís szabadságharc példázza két világhatalommal 159 Szabó Pál: Közös sors. Szabad Szó, 1939. március 10. 1. o.

134