Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A Nemzeti Parasztpárt megalapítása

szülés jegyében nagy lendülettel elindított cikkei később hónipos kihagyásokkal jelentek meg. Ezt nem csak a világban .ezajlott fasizálódás, hanem a személyes sorsában bekövetkezett változás is motiválta. Januárban be kellett „költöznie” a Markó utcába, majd a Gyűjtőfogházba, hogy /1 néma forradalom című könyvéért kirótt három hónapos büntetését letöltse. A börtön megrémítette, a körülményeket nagyon nehezen viselte. Az év elején megjelent cikkeiben olvasható átfogó társadalmi elemzések egyre szűkültek, a napi politika keretei közé szorultak, a jövő perspektívájának horizontja megtört Hitler európai győzelmein. „Amikor ez év elején elkezdtem e cikksorozatot - írta a befejező írásban azt gondoltam, hogy

az emberi társadalom összes kérdéseit végigvizsgálhatom, és úgy állapíthatom meg, hogy merrefelé megyünk és milyen lesz az líj világ. Sok minden közbejött azonban és nem teljesíthetem ígéretem, így ma már csak a végső kifejtés törvényeit tárgyalhatom.'^ Elkeseredetten állapította meg, hogy Magyarországot már a háború kitörése előtt is a „proletárországok” közé sorolták, s bár egyelőre a magyarok csak a „távoli földrengés lökéseit” érzik, ám a háború idővel bizonyosan be fogja kebelezni. A Szabad Szó azonban nem engedhette meg, hogy kilátástalanság uralkodjon el szerzőin, s azok írásaiban. Míg a Kelet Népe fejlécére Móricz azt írta ki „Hagyd a politikát, építkezz!”, addig a Szabad Szó fejlécén ez állt: „Néppel a népért!" Kovács tehát így fejezte be gondolatmenetét: „Bárhogy is alakul a mostani háború, abból a nép kerül ki győztesen. Többé a régi rendet sehol sem lehet fenntartani.”

Veres Péter a lap indulására visszatekintő Számvetés című írása is pesszimista színezetű. Az eltelt egy évben nem sok eredményt látott megvalósulni, ugyanakkor büszke volt arra, hogy a Szabad Szó sem elveit, sem céljait nem adta fel. A sikertelenség okát nemcsak a cenzúrában, a világpolitikai helyzet romlásában, hanem elsősorban abban látta, hogy a parasztságnak nincsenek képviselői, „... tőlünk, íróktól viszont senki se várhat parlamenti hadakozást. Nemcsak azért, mert nincs is alkalom és lehetőség, nincs pénz és szervezet a nagy választási hadjáratokra, de jóformán egyikünknek sincs se választó, se választható jogaT49 Az írók utat * *

!J " Kovács Imre: A kibontakozás. Szabad Szó, 1940. július 21. 1. o.

M<' Veres Péter: Számadás. Szabad Szó 1940. március 17. 3. o..

127