Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Nemzeti Parasztpárt megalapítása
vezete erősen és hitelesen vehessen részt az új társadalom kialakításának kísérletében. 1939 végére, 1940 elejére, mélypontjára került a Nemzeti Parasztpárt szervezésének ügye. Az éppen csak megindult pártszervezést le kellett állítani. A Parasztpárt vezetői arra kérték híveiket, hogy legyenek türelemmel, dolgozzanak önállóan. Pár hónap múltán, 1940 elején, amikor már „egyesek” politizálhattak, „másoknak” viszont hallgatniuk kellett, Veres Péter azt kérte a parasztság legjobbjairól, hogy „Inkább ne csináljanak semmit, mintsem ellenfeleiket támogassák.” Ekkorra, 1940 tavaszára derült ki, hogy a külpolitikai és a belpolitikai okok, a kormányintézkedések, a szélsőjobboldal előretörése miatt tartósan lehetetlenné vált a parasztpárt szervezeteinek kiépítése, legális politikai párttá alakulása. Ennek sajnálatos módon nemcsak a szélsőjobboldal örült, hanem a szociáldemokraták is, akik ezt nem kevés kárörömmel vették tudomásul, igazolva látva azt a véleményüket, hogy a népiekről a történelem mondott ítéletet. Valójában a Parasztpárt nem hullott szét, inkább az írói mozgalom differenciálódott ismét. A baloldali népiek maradtak a Szabad Szó szerkesztőségében, a munkatársak és a szervezők száma folyamatosan emelkedett. A szervezést az első pillanattól kezdve összekapcsoltak a Szabad Szó terjesztésével. Kovács Imre, mint a szervezési és ügykezelési ügyek vezetője a Szabad Szó segítségével építette ki a párt bizalmi embereinek hálózatát. Hihetetlen tehetséggel és érzékkel állította össze azt a szervezetet, amely gyakorlatilag az ország német megszállásáig működött. Bár elkezdődött a helyi megbízottak és szervezők hálózatának kialakítása, a legelső perctől kezdve meg kellett küzdeniük a hatóság, a rendőrség fellépésével. 1939 kora őszére, a Nemzeti Parasztpárt alakuló gyűléseinek tervezgetésekor sok helyen megbolydult a falu népe. A politikai érdeklődés hullámai az olvasók lelkes levelei tükröztek. A kormányzat azonban hajszát indított „az újjáéledt Márciusi Front” ellen, annak ellenére, hogy egyre nyilvánvalóbbá vált, a Márciusi Front nincs többé. íróitól a várt támogatást a Szabad Szó nem kapta meg, közülük, aki csak tehette a politikai élet harcteréről dsszavonult az irodalom sáncai mögé. A lap szerkesztőségén belül is kiütköztek a nézeteltérések. Darvas József, Veres 123
