Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Nemzeti Parasztpárt megalapítása
„...az eltérés ott van közöttünk, hogy a mi pártunk a paraszti gondolatot erősebben kihangsúlyozza, s nem ijed meg az osztálypárti elnevezés mumusától. ... mi igenis osztálypárt vagyunk,”132 133 Ez az osztálypárt azonban, amikor a parasztságnak „...a mainál sokkalta nagyobb szellemi és anyagi jobbléted" akar teremteni, azzal egyúttal megoldást kínál „minden más társadalmi osztálynak, iparosnak, kereskedőnek és intelligens középosztálynak“ is, mert azok többet vásárolhatnak, többet adhatnak el, könnyebben taníttathatják gyermekeiket, könnyebben fizethetik adójukat. A Parasztpárt vállalta a forradalmiság reá aggatott vádját, mert „...mi nem előidézni, hanem gyors és mélyreható reformokkal megelőzni akarjuk azt a forradalmat, amelyet titokban bűnös kezek szítanak az elkeseredett lelkek mélyén. Mi látjuk, hogy ígérgetni, bankettezni, pepecselni nem lehet tovább: a történelmi idők sürgetnek..., A nemzeti parasztpárt nem ekrazit, hanem erősebb ütemet diktáló motor akar lenni a nemzeti élet nagy organizmusában.” A cikk írója nem tagadta, hogy a Kisgazdapárt is ezt a szerepet töltötte be régebben, de mostanra a kisgazdák inkább adminisztrációs központtá lettek, ahol „.. .pozícióikat féltő öregurak vagy egy-két önmagától megré- szegült ifjú politikai Benjamin minden friss invenció, tervszerűség és lendület nélkül kínálgatja szikkadt szellemi fűrészporemlőit a népi milliók felé. ” A kemény szavak az önmeghatározás érdekében születtek, s nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Parasztpárt iránti érdeklődést felkeltsék. Ez a párt más volt, mint az eddigiek, osztálypártiságát erősebben hangoztatta, mint a Szociáldemokrata Párt, szövetségesi törekvéseit pontosabban fogalmazta meg, mint a taktikázásokba belefulladt Kisgazdapárt. Ezt erősítette meg Veres Péter, amikor a népi írók szerepét értékelve kitért a Parasztpárt helyzetére is: „Igaz, hogy ennek a pártnak nincsenek országgyűlési képviselői és nincsenek szervezetei. De több ennél, hogy vannak hívei. A régi világ edzett politikusai nem csatlakoznak, de nem is kellenek. Nem banketthazafiakra, hanem népi kidtiírmunkásokra, a parasztsággal együtt élő, együtt szenvedő vezetőkre van szükségünk. Új világhoz, új emberek kellenek. ’n33 lj>2 Válaszlevél eg}' kisgazdapárti elnöknek. Szabad Szó, 1939. szeptember 3. 3. o. 133 Veres Péter: Népi írók és parasztmozgalom. Szabad Szó, 1939. október 1. 2. o. 118
