Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A Nemzeti Parasztpárt megalapítása
Parasztpárthoz történő csatlakozásra. Szabó Pál és néhány kisgazda barátja ezt fel is vetette a kisgazda törvényhozóknak, de részükről elutasításra találtak. Egyetlen parlamenti képviselőt sem sikerült megnyerniük. A. kisgazda politikusok úgy vélték hasznosabb, ha a törvényesített Kisgazdapártban maradnak. Bizonytalannak látták az új szerveződést, s bár a parlamenti képviselettel biztosítanák ugyan a jogi elismerést, ám a működés anyagi-szervezeti feltételeinek megteremtésében már egyáltalán nem bíztak. A Szabad Szó és annak szervezett olvasótábora jelentette tehát a politikai működés terepét. A szerkesztők - elsősorban Kovács Imre - minden irodalmi estet, látogatást, vendégséget felhasználtak arra, hogy a Parasztpárt törekvéseiről szóljanak, időszerű kérdésekben a párt állásfoglalását ismertessék. S persze ott volt a Szabad Szó, mely 40 ezres példányszámával, húszezres előfizetői táborával hatalmas tömegtámogatást jelentett. A kisgazdák visszautasítása nem csak a szervezetépítés és a politikai „védelem” szempontjából, hanem a párt működésének anyagi biztonsága szempontjából is nehézséget jelentett. A Szabad Szó július 23-ai számában írta meg Szabó Pál, hogy a Parasztpárt nem a választások időszakára alakult, hanem folyamatos működést, a parasztság politikai, gazdasági műveltségi fejlődését, fejlesztését szolgálni akaró pártként jött létre. Működésének anyagi alapját a parasztok fillérjeiből képzelték el. Cikkében Szabó bejelentette, hogy a Szabad Szó szerkesztősége 1000 pengővel Szabó Pál, Kovács Imre, Farkas Ferenc és Darvas József pedig havi 10-10 pengővel járul hozzá a Nemzeti Parasztpárt folyamatos működéséhez.122 Biztató jel volt, hogy a szerkesztőséghez levelek sokasága érkezett az ország minden részéből, melyben csatlakozási szándékukat jelentették be a parasztolvasók. Az augusztus eleji lapban megjelentettek egy belépési nyilatkozatot. Tag az lehetett, aki előfizetett a Szabad Szóra, s azon felül egy pengő tagsági díjat is fizet. A Szabad Szó előfizetési díja egy évre 3 pengő hatvan fillér volt, összehasonlításképpen egy férfiingért kb. 2 pengőt kértek, egy pár jobb minőségű cipőért 25 pengőt. A nevesebb, helyileg ismert csatlakozók névsorát július 122 Szabó Pál: A párt anyagi alapja. Szabad Szó, 1939. július 23. 3. o. 112
