Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1983
Budapest, 1983. műre. 30. Kedves Gyulám! A húsvéti jókívánságokkal már elkéstem (de azért nagyon remélem, kellemes ünnepetek volt), viszont gondolom, hogy április 12-ig odaér ez a levél, és így neved napján köszönthetlek igaz szeretettel. Különben is sokszor gondolok Rád, Gyulám, sokat emlegetlek, de Gyula-napon érezd úgy, hogy meleg öleléssel kívánok minden jót, de főleg jó egészséget és munkakedvet. A hó elején egy pillanatra nagyon megijedtem Miattatok. Felhívott Madarász Bálint, azzal, hogy valakivel azt üzentétek neki, hogy hívjon föl engem. Azt hittem, valami baj van, de aztán Bálint el is jött hozzám, és kiderült, hogy semmi baj, „csak” kedves érdeklődés a Részetekről. Köszönöm. Egyébként elkövettem egy stiklit. Bálint magával hozta, hogy megmutassa a „Sz. D. és a magyar miniszterelnökök” - et, mire én úgy tettem, mintha nem volna meg nekem, és el- kunyeráltam tőle. így megszabadulok a nekem jutott, Király tanár úrnak dedikált példánytól, gyorsan tovább adom valakinek, akit a dedikáció nem zavar. Bálintnak (aki nagyon kedves fiú, örültem, hogy megismertem) nem akartam odaadni, mert nyilván nem értette volna, miért csinálom. Ne haragudj a stikliért, s ha Bálint másik példányt kéme, küldj neki, mert azt mondta, gyűjti a könyveidet. Ez a levél persze Neked is szól, drága Viola, nagyon köszönjük Szusziék címét, reméljük Csaba fiunk valóban kijut Párizsba, és felkeresi őket, úgy is mint Műhelyeseket. Különben az is nagyon mulatságos volt, hogy egy és egyazon napon érkezett ide Tőletek két levél, egy pillanatig megint azt hittem, valami baj van. Mulatságos volt, mert el nem tudtam képzelni, miért írtok külön levelet, aztán kiderült, milyen egyszerű a magyarázat. 97
