Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1983

rián felviszi hozzájuk. Ez valószínűleg azóta megtörtént. De eltekintve az esetleges egyéb akadálytól, most, hogy Kardos ily rossz egészségi állapotba került, nem nagyon érzem va­lószínűnek, hogy a dologból lehet valami. Arról fogalmam sincs, hogy ha egyszer már megoperálták, mivel tudnak az orvosok Kardoson segíteni. Remélhetőleg tudnak, s ez az ál­lapota átmeneti. S azt is szeretném remélni, hogy idő előtt nem adja meg magát, s nem vonul nyugdíjba. Ez, attól tar­tok, új helyzetet teremtene a kiadónál. És sok tekintetben semmiképp sem jobbat. Függetlenül ettől, mint embert is na­gyon sajnálom Kardost. Abban a reményben, hogy mire e levelem odaér, Laci­kánk további javulásként már többet ül székében, mint fek­szik az ágyban, mindkettőtöket ölelünk és csókolunk sok­sok szeretettel: Gyula * Budapest, 1983. február 16. Drága Violám, Gyulám! Jobban szerettem volna, ha Irénem számol be ezúttal is az állapotomról, mert én még úgy nem utáltam soha semmit, mint ezt a kórságot, nem is szívesen írok róla. Ennyi időt ágyban és ágy környékén tölteni nem nekem való! De már dolgozom naponként 2-3 órát, egy kedves angol írót fordí­tok, bemelegítőnek Mailer folytatásához. (Gerald Durrell az illető.) És próbálok mankóval járni. Nem könnyű, és külön­ben is fájós derekamnak valóban nem használ. Nagyon kell biztatnom magamat, hogy lesz még jobban... - ha lesz. Én is nagyon köszönöm, hogy ismét írtatok, méghozzá ilyen hamar. Ha így csináljátok, bizisten gyorsabban gyó­gyulok! Nagyon szeretnélek az idén is Pesten látni Bennete­94

Next

/
Thumbnails
Contents