Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1981
Kevéssel azután, hogy e levélbe kezdtem, Loli fölhozta a postát s közte Kardos levelét. Lényege az, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatalon keresztül megindította a hivatalos jogkérést, mely néhány héten belül meg fog érkezni hozzám. A könyv megjelenését 1982-re ígéri. Ennek - s általában a levél tényének - nagyon megörültem. Időnként ugyanis eljut hozzám egy-egy hazai hír, hogy egyesek vagy csoportok áskálódnak ellenem (tavaly, állítólag, a vízumomat is meg akarták akadályozni), így tartottam tőle, hogy a Hillsdale kiadása ellen is működésbe lépnek. Most megnyugtatott, hogy Kardos elég erős, megcsinálja amit akar, s az ilyesféle akciókat, ha vannak, nem veszi figyelembe. Egyébként vagy egy héttel ezelőtt kaptam Kardostól üzenetet is, Hankiss Elemér anyósa (a nevét sajnos nem tudom) hozta, aki Amerikába jött látogatni s Püskiéknél szállt meg rövid időre. Ő mondta (nem nekem, hanem Püskiéknek, mert akkor nem tudtam felmenni), hogy Kardos üzeni: a Hillsdale dolga rendben van. Ennek örültem is, meg nem is. Jobb lenne, gondoltam, ha ezt Kardos írná meg nekem. Nos, ez is megtörtént, s most már magam is úgy érzem, ez a dolog rendben van, s nem kell tartani meg-nem-szűnő jóakaróimtól. Kardosnak természetesen majd írok, a többi közt közölni szeretném, hogy a könyv végleges szövege a Püskinél nyomtatásban megjelent szöveg. Kardosnál csak egy korábbi kefelevonat van, melyet annak idején Püski küldött el kutyafuttában Kardos kívánságára. Én akkor nem voltam New Yorkban, különben azt a néhány stiláris igazítást, amit korrektúra közben csináltam, rávezettem volna a küldött kefelevonatra is. Talán mondanom se kell, mennyire hálás vagyok józan tanácsaidért s diplomáciádért ebben az ügyben s a jövőben is számítok rájuk. Most már nem írok, ahogy ígértem, a Bartók ünnepélyről, valahogy túl messze van már, s Hamza Bundi élőszóval 67
