Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1976

legfőbb barát. Idekinn számos jó ismerősöm van, férfiak, kikkel jobb híján barátoknak nevezzük egymást. De igazi barátom nekem csak otthon volt. Unokánk, sajnos nincs. De talán jobb is így. Idekinn lá­tom eleget, hogy magyar szülő és gyerek közt mekkorára nőhet a távolság. A gyerek már idetartozik, a szülő még jó­részt a régi hazához. Illetve ahhoz a régi magához, aki volt. Az unokák pedig már óhatatlanul - és helyesen - csak ide­valósiak lehetnek. S Európában ez még inkább így van, mint itt. Ott kevesebb magyar él sokkal elszórtabban. Szörnyű, hogy a Tocqueville-fordítás kútba esett. Gondo­lom, nemcsak előleget vettél föl rá, ami így adóssággá vál­tozott, de sok munkát is tettél bele, ami így kárba vész. S nem értem a kiadókat. Hiszen ha szó van - vagy volt - a Tocqueville-kiadásról, a szemelvények épp annyi, az övé­kétől eltérő felfogást tükröznének, mint a teljes szöveg. Ha­csak nem valami abszurd módon szemelgetik ki a szemel­vényeket. Sok jó és érdekes könyvet írtak Amerikáról - Rus­sel, Maurois, Huizinga a többi közt -, de történelmi távlatban Tocqueville-nél érdekesebbet és különbet senki. Már ez a tény is indokolná, hogy modem magyar nyelven, ha másutt nem, a könyvtárakban, egyetemeken s hasonló intézmények­ben hozzáférhető legyen. Na de ez a prédikáció teljesen fö­lösleges volt, miért prédikálok én neked. E fordítás-ügyről jut eszembe, amit mindig elfelejtettem megírni, hogy sze­retném megkapni Paul Eluard verseit magyar fordításban. Katalógusban láttam, vagy könyvismertetésben, hogy meg­jelent, úgy rémlik, az Európa Kiadónál, valamikor a hatvanas évek közepén, ha nem tévedek. Püskitől már többször kér­tem, de a könyv sohasem jött meg. Lehet, hogy egyszerű megrendelés útján nem megy, mert közben körülményeseb­bé vált a megszerzése. Nagyon hálás lennék, ha meg tudnád szerezni és elküldenéd. Magunkról csak annyit, hogy minél jobban közeleg az idő, amikor végleg döntenünk kell, mi egyre inkább hajiunk 33

Next

/
Thumbnails
Contents