Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1975
Budapest, 1975. dec. 15. Drága Violám és Gyulám! Lehet, hogy ez a levél már nem ér el Hozzátok Karácsonyig - nem tudom megitélni a postai távolságokat de Újév napjáig bizonyára megkapjátok, és nem utólagosak lesznek jókívánságaink. Itt én sohase találok olyan tarka amerikai mintájú üdvözlőlapot, amilyen Tőletek szokott jönni, elégedjetek meg hát azzal, hogy fehéren feketével kívánok Mindkettőtöknek jó egészséget, munkakedvet és sok pénzt az új esztendőre, tehát igazán Búék! A sok pénzt elsősorban azért, hogy múltkori leveletekben említett terveteket meg tudjátok valósítani, átjöhessetek kontinensünkre, és akkor hátha sikerül találkoznunk... (Vagyis: magamnak is kívánok az új esztendőre egy nagyon óhajtott jót!) Az előbbi „kívánok” nem volt pontos: kívánunk-at kellett volna írnom, mert Irénem is nagy szeretettel csókol-ölel Benneteket Karácsony és Újév alkalmából. Szinte már nem is ismeretlenül, hiszen ha ritkán váltunk is levelet, eléggé megismert már Mindkettőtöket eddigi soraitokból, no meg az én még mindig szívósan kitartó ragaszkodásomból, amelyet irántatok ennyi év után is érzek. Ünnepnapon nem illő hétköznapokról beszélni, munkát, miegyebet emlegetni, így hát csak annyit: mindnyájan megvagyunk, gyerekek (menyestől-nőstől), unokák, meg mi is, aránylag jól: aztán előbb-utóbb küldök egy hétköznapi levelet is prózai dolgokkal. Mivel a tengerentúlra senki másnak nem írok, akinek érdemesnek látjátok, adjátok át, azaz tolmácsoljátok jókívánságaimat, de tudnotok kell, hogy ez a néhány sor elsősorban Nektek szól, akiket ismételten szeretettel csókolunk-ölelünk! Laci * 26