Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A nemzeti ünnep kétfajta értelmezése és következményei
sem a szocializmushoz vezető magyar út, és Európából sem vezet út a kert- Magyarországhoz”- hangoztatta az előbb említett felszólalásában Magyar Bálint. A megalakuló Szabad Demokraták Szövetsége egyértelműen a nyugati mintájú polgári demokrácia bevezetését szorgalmazta, elhatárolva magát a nemzeti demokraták „saját út” koncepciójától. Jól mutatja a polgári demokraták megosztottságát a Bába Iván és Miszlivetz Ferenc által közzétett nyilatkozat, melyet a Szabadű Demokraták Szövetségének megalakulása után jelentettek meg. „Az SZDSZ létrejöttét kísérő körülmények számunkra egyértelművé teszik, hogy a Szövetség jóhiszemű tagságát önnön kisded politikai játszmáik fedőszerveként kívánják felhasználni [mármint a Beszélő kör tagjai ], ezért minden őszinte demokratát felhívunk, fontolja meg, hogy ezek fényében csatlakozik-e a Szövetséghez. Egyben megkérünk mindenkit arra, hogy támogassa a független csoportokban végzett munkájával a Szabad Kezdeményezések Hálózatát. 7,4 A Hálózat tagsága azonban rövid idő alatt feloldódott a létre jövő pártokban, politikai szervezetekben. Március végén megalakult a Fiatal Demokraták Szövetsége, majd május közepén a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, így megformálódott az a civil szerkezet, mely mind a politikai képviseleti, mind az érdekvédelmi, mind a rétegszerveződések szintjén alternatívát kínált a politikai intézményrendszerben. Természetesen mindegyik szerveződés törekedett saját önmeghatározását megfogalmazni, ám tagságában szinte ugyanarra az aktivista körre támaszkodhatott, mely alól talán csak a nemzeti demokraták szerveződései voltak kivételek. Az MDF-nek egyre több vidéki bázisa kiépült, míg a többi szerveződés elsősorban a budapesti értelmiség köréből merítette támogatóit. 1988 tavaszán még természetes volt, hogy valaki támogatója lett mind a Hálózatnak, mind az MDF-nek, mind a TDDSZ-nek, esetleg még a FIDESZ-nek is. Nem alakultak ki éles ellentétek, ám a politikai módszerekben egyre inkább látszott az elválás. Az MSZMP ortodox utat követő vezetői 1988 áprilisában még egy utolsó csapást mértek a párton belül, és azon kívül megszerveződő reformista és ellenzéki csopor- 84 84 Demokrata, 1988. november. 95
