Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A párbeszéd indulási nehézségei
Ilyen megoldás azonban a nemzeti demokraták számára ekkor már elfogadhatatlan volt. Saját nyilvánosságot (a Hitel című folyóirat engedélyezését) és partneri viszonyt követeltek. Nem a Népfrontot tekintették politikai tárgyalópartnernek, hanem közvetlenül a kormányzattal és a párttal kívántak konzultálni. Grósz azonban ilyen párbeszéd megkezdésére sem kormányfőként, sem a Politikai Bizottság tagjaként nem rendelkezett felhatalmazással, sőt saját kormányzati reformtörekvései sem élveztek egyértelmű támogatást a pártban. Érzékelte Pozsgay elszánását és kivárt, milyen következményei, eredményei lesznek a Népfront főtitkára szereplésének. Saját reformelkötelezettségének látszatát azonban meg akarta őrizni. Pozsgay Lukács Jánosnak írott levele időközben önálló életre kelt. A pártapparátusban semmi nem maradhatott titokban. Lukács János a levelet eljuttatta Kádár Jánosnak, aki október 26-i keltezéssel azt az utasítást adta, hogy a levelet a „folyamatos ügyek közé tegyék!m Kádár nem foglalt állást Pozsgay javaslatáról, az apparátus pedig szokás szerint, nem mert dönteni. Véleményem szerint Kádár Pozsgay szerep- vállalását a vele történő politikai leszámolásra kívánta felhasználni. Nem tudni - bár kétséges, hogy ne jutott volna el hozzá hogy Kádár ismerte-e a Magyar Demokrata Fórum nyilatkozatát, de az egyértelmű, hogy nem a szervezet, a nemzeti demokraták kezdeményezése volt számára fontos, hanem az, hogy Pozsgayt kiiktassa. Bizonyítják ezt a későbbi fejlemények. Egy kicsit előre szaladva az eseményekben, felidézem Kádár egy december végi feljegyzését, melyet Lázár Györgynek, a párt főtitkár- helyettesének írt. A Magyar Nemzetben 1987. november 14-én megjelent Pozsgay interjú kapcsán a párt Agitációs és Propaganda Osztálya támadásba indult Pozsgay ellen. Teszár József, az Idegenforgalmi és Propaganda Kiadó Vállalat igazgatója egy olvasói levél formájában kritizálta a Lakiteleki nyilatkozatot és azokat a személyeket, akik ott voltak, illetve akik helyeselték a nyilatkozatban megfogalmazottakat. Az olvasói levelet Soltész István, a Magyar Nemzet főszerkesztője saját döntése alapján nem merte közölni, megküldte Pozsgaynak, aki viszont kifejezetten ellenezte annak megjelentetését. Soltész konzultált a párt agitációs és propaganda osztályával is, így 44 44 MNL OL M-KS 288. f. 5/1019. ő. e. 47. o. 55