Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A párbeszéd indulási nehézségei
akkoriban megfogalmazódott, a „konstruktív párbeszéd” formáit. Pozsgay Grósznak felkínálta a Demokrata Fórumot, mint lehetséges partnert, ugyanakkor ezt a partnert nem csak a kormányzati, hanem a párton belüli reformisták szövetségeseként is felvonultatta. Pozsgay levelének van egy másik vonulata, mely a lakiteleki nyilatkozat nyilvánosságával kapcsolatos. Leírta, hogy a találkozóról a nyugati magyar nyelvű rádiók visszatérően tájékoztatást adnak, így az itthoniak féloldalasán, csak ezekből értesülhettek a találkozón elhangzottakról. Már az október 19-én írt feljegyzésében is javasolta, hogy a Magyar Nemzetnek (a Hazafias Népfront lapja) adhasson egy interjút és annak keretében, „közölhetném azt a felhívást is - esetleg némely pontjával polemizálva — amelyet a résztvevők elfogadtak”. Pozsgaynak tudomása volt arról — hiszen ezt Püski Sándor, aki egyébként is jó kapcsolatban volt Pozsgayval, Lakiteleken bejelentette, hogy hajlandó New York-i kiadójával és egy hazai kiadóval közösen megjelentetni a Lakiteleki találkozó jegyzőkönyvét -, hogy készülőben van a találkozó jegyzőkönyvének publikus anyaga, illetve arról is értesült, hogy a szervezők a hazai elhallgatás miatt nemzetközi sajtótájékoztatót kívánnak tartani. Annak érdekében kívánta az interjú megjelentetését engedélyeztetni, hogy ne a szervezők, hanem ő maga hozhassa nyilvánosságra a nyilatkozatot. Ez egyrészt erősítette volna tekintélyét a rendszerkritikus erők körében, másrészt elindította volna a polémiát a demokratizálási folyamatról a reformelkötelezettek csoportjában is. Grósz Károly válaszlevele pár nappal Pozsgay Lukács Jánosnak írt beszámolója után született meg. Az október 22-i dátum jelzi, hogy Grósz kivárt válaszával. Pozsgay tudhatott arról, hogy Grósz nem fogja elősegíteni a nyilatkozat nyilvánosságra hozatalát - ezért javasolta, hogy majd ő közli azt a Magyar Nemzetnek adott interjújában -, Grósz pedig érzékelhette, hogy Pozsgay lakiteleki jelenléte nem gerjesztett elementáris vitát a pártközpontban. Grósz válasza tehát mindkét irányban megpróbálta kiegyensúlyozni saját szerepét. Egyrészt kijelentette, hogy: „Mélységesen egyetértek azzal, hogy minden segíteni akaró erőt össze kell fognunk, akik a gazdaságitársadalmi kibontakozási program sikerre vitele érdekében akarnak és tudnak cselekedni. Elfogadom helyzetértékelésük számos elemét, annál is inkább, mert azok nem egy lényeges ponton egybeesnek a Központi Bizottság ez év júliusi állásfoglalásával 53
