Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Szavak és szándékok
san kiválasztott és felépített politikai intézményrendszert és vezetőket javasolt. Ugyanakkor mindezt a szocializmus keretein belül, az általa „demokratikus szocia- lizmus”-nak nevezett politikai rendszerben javasolta megvalósítani. Arról, hogy miképpen is nézne ki ez a demokratizálódott szocializmus, Gombár Csaba egy másik reform-politológus adott leírást. „... a politikai pluralizmus kérdése, nevezetesen amikor annak lényegéről, a többpártrendszerről van szó, akkor mi általában lemondóan legyintünk erre, lehetetlen ügynek tartjuk, és — mint egyik barátunk egyszer mondta, amikor erről beszéltem - az már a perverzióval azonos, hogy a mi körülményeink között ilyen kérdéseket taglaljunk. En mégis úgy gondolom, legalábbis a „csicsergő” elméletek szerint, hogy ezzel nekünk feltédenül foglalkoznunk kell. Bár az érthető, ha politikai rangsorolás következtében ez a kérdés többnyire háttérbe kerül, ez érthető és magyarázható, mint egy adott politikai helyzet következménye, elméletileg azonban mindig a legnagyobb ellenállás irányába kell haladni. Ügy látom, egyetértve az előttem szólók által hangoztatott nagyon komoly problémákkal, hogy mindez a kérdés, ami itt felmerült: a párt és az állam viszonyával, a félelem kérdésével, az alternatívák képződésével stb. kapcsolatban, valóságos és megoldásra váró kérdés ma. Ezek azonban olyan kérdések, amelyeknek a megoldása csak a pártelvű pluralizmus alapján létezhet, amelynek intézményesülnie kell, amelynek a technikája ki kell, hogy alakuljon, és hát körülbelül ez a fogalom az, ami egyébként is a történetileg kialakult szabadságvágyainkat, igényeinket, problémáinkat jelen pillanatban, mint korszerű vagy divatos fogalom átfogja, magába foglalja ezt az egész kérdéskört.m A „demokratikus szocializmus” tehát többpártrendszerű, de mint mások — például Pozsgay Imre is — elmondták, a pártok nem önálló politikai képződményként, hanem a Hazafias Népfront kereteiben megszerveződve vennének részt a politikai változás folyamatában. Ez az útvonal - még a Czakó által hiányolt bizalom ellenére is - elfogadhatatlan volt a nemzeti demokratáknak. Egyrészt azért, mert a Népfrontot nem tekintették politikai szereplőnek, és önállóan kívántak jelen lenni a politikában, másrészt azért, mert felmérték, hogy képtelenség olyan szervezetet létrehozni, vagy a Népfrontot 34 In: Lakitelek, 47. o. 43
