Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Az Ellenzéki Kerekasztal és a nemzeti demokraták
törvényi kereteiről a két fél közötti tárgyalásokon kívánt a Kerekasztal megegyezni. A Demokrata Fórum mozgástere beszűkült. További nehézséget jelentett, hogy a Kerekasztal léte felértékelte az abban részt vevő szervezetek jelentőségét. Akik benne voltak joggal vélték úgy, hogy a rendszerváltoztatás meghatározó szereplői, és bár szervezeti erejük távolról sem predesztinálta arra őket, elképzeléseiket rendszeresen érvényesíteni kívánták. így a Kerekasztal ülései viták sorozatává váltak, mivel azonban a tárgyalások folytatása biztosította a benne résztvevők különleges státuszát, ezért az egyeztetések végén mindig létrejött valamilyen kompromisszum. Ügyes taktikával ez a végső álláspont általában a tárgyalások folytatásához vezetett, azaz a szabad demokraták elképzelése szerint alakult. A Kerékasztalban helyet foglaló nemzeti demokrata szervezetek, bár egymás természetes szövetségesei voltak, sok esetben inkább egymástól távoli álláspontot képviseltek, ritkán tudták érdekeiket érvényesíteni. A Kisgazdapárt, saját belső megosztottságával küszködött, a Kerékasztalban ülő frakciója mindenkitől, így a Demokrata Fórumtól való különállásával is legalizálni próbálta pozícióját, a Magyar Néppárt a Népfronthoz fűződő szoros kapcsolatát igyekezett a Fómmtól való elkülönülésével is hangsúlyozni, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság pedig túlértékelve meghívását a Kerékasztalhoz, külön utas, közvetítő szerepet szánt magának, egyben távolságtartásra törekedett a Demokrata Fórummal szemben. A kereszténydemokraták még nem szerveződtek meg, majd csak májusban kerültek be az Ellenzéki Kerekasztalt alkotó szervezetek sorába. A szabad demokraták általában maguk mellett tudhatták, vagy maguk mellé állíthatták a vitában a fiatal demokratákat, míg a szociáldemokraták és a független szakszervezetek delegátusai leginkább a nagyobb határozottságot felmutató oldalra álltak. 1989 tavaszán legnagyobb befolyással bíró ellenzéki szervezet kétségtelenül az MDF volt. Nem tehette meg, hogy a naponta felmerülő politikai kérdésekben ne hallassa hangját, ne fogalmazza meg véleményét. Bár az Ellenzéki Kerekasztal egyeztetései fontos mozzanatnak látszottak, a Fómm elnöksége súlyosabb kérdésnek tekintette a gazdasági válságból való kibontakozás elősegítését. Az MDF április 14-i elnökségi ülésén ez került napirendre. Németh Miklós aznap - a Magyar Hírlapnak. 271
