Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

Offenzívában az állampárt

párttá kívánnak válni, vagy sem. Tamás Gáspár Miklós hozzászólásában elmondta, hogy véleménye szerint a magyar társadalom a reform és a forradalom keresztútján áll, „vértelen és törvényes fordulatra van szükség, hogy egy valóban legitim hatalom jöhessen létre.’120 Tölgyessy Péter kihangsúlyozta, hogy az országnak nem új alkotmányra van szüksége, hanem jogállamra, ahol a jog az államot korlátozza és nem az egyént. Véleménye szerint az átmeneti időszak sarkalatos törvényeinek megtárgyalására lenne szükség, amit a hivatalban lévő Országgyűlés iktatna be, ám azt az állampárt és a független szervezetek konzultációs fóruma alakítana ki.

A szabad demokraták álláspontja tehát élesen eltért az MDF Országos Gyűlésén elfogadott javaslattól, nem tartották lényegesnek az Alkotmány átalakítását, hanem az állampárttal folytatott tárgyalások eredményeképpen megszületendő törvények alapján képzelték el az átmenet szabályozását. Mindkét szervezet, mind az MDF, mind az SZDSZ úgy látta, hogy sem az előrehozott választások, sem a kelleténél korábbi időpontra és kellően nem szabályozott keretekben lezajlódó választások nem lennének kívánatosak, mivel azokon nem teljesülne az esélyegyenlőség, így az 1990 tavaszán megtartásra kerülő választásokat látták elfogadhatónak. Nyilvánvalóan mindegyik független szervezetnek szüksége volt a felkészülési időre, anyagi és szervezeti bázisa megerősítésére, így nem állt érdekükben a mielőbbi választás. Ugyanakkor megállapítható, hogy a szerveződésben az MDF előbbre járt a többi független szervezetnél, míg az MSZMP bízhatott abban, hogy a mégannyira is megosztott tagságának aktivizálásával egy 1989 őszi választáson többséget biztosíthat magának.

Érdekes volt ebből a szempontból is az az interjú, amit Pozsgay Imre adott Jotisky Lászlónak, a BBC magyar adása munkatársának. Az újságíró azon kérdésére, hogy a választásokat követően milyen politikai színkép fog kialakulni Magyarországon, Pozsgay az alábbiakat válaszolta: „En egy olyan politikai színképre gondolok, amelyben három nagyobb színcsoport jelenik meg. Az első körbe mindenképpen a szocialista baloldalt sorolnám, amelynek alkotórésze lehetne az MSZMP megújult reformcentmma, és a most újra feltámadt, életre kelt szociáldemokrácia. A másik nagyobb politikai erőcsoport egy amolyan centrumpárti kör lenne, vagy a színkép220 Reform és forradalom keresztútján állunk. Magyar Nemzet, 1989. március 20. 3. o.

253