Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

Ünnep az egység jegyében, de külön-külön

Érdemes kiemelni, hogy az 1989. március 15-i ünneplés mind az állami, mind a függeden szervezetek rendezvényein, elsősorban politikai kérdésekről szólt. Ez természetes volt, hiszen mindkét fél a saját elképzeléseit, törekvéseit próbálta az ünnep nyilvánossága segítségével eljuttatni az emberekhez. Ugyanakkor figyelmet érdemel az is, hogy az ellenzéki demonstrációkat előre bejelentették a hatóságoknál, rendezőgárdát alakítottak, a felvonulás és a nagygyűlés helyszínein a rendezők maguk biztosították a rendet, azaz nem csak a létszám és az elhangzott beszédek tartalma, hanem a szervezettség és független szervezetek felelős magatartása is üzenetet hordozott; elsősorban a hatalom felé. Már nem pusztán néhány hőzöngő emberrel, hanem szervezett és öntudatos tömeggel, illetve ezt a tömeget irányítani és megmozgatni képes ellenzéki vezetéssel kellett számolnia.

Az MDF rendszerváltó akcióinak sorában lényegesnek tekintem azt a mozzanatot, mely a Televízió előtt zajlott. A független szervezetek előre bejelentették, hogy jelképesen le fogják foglalni a Televízió épületét. Ezzel kapcsolatban sokan tartottak egy esetleges összeütközéstől, hiszen a TV épülete állami intézmény volt, elfoglalása olyan cselekmény, mely ellen a karhatalomnak fel kellett volna lépnie. Ezzel szemben az történt, hogy Csengey Dénes beszédében kijelentette: „ Tőlünk ne féltse senki a televíziót! Nagyon fogunk vigyázni rá, mert a miénk! És ugyanígy ne féltse tőlünk senki Magyarországot! Nagyon fogunk rá vigyázni, mert a miénkA jelképes lefoglalás abból állt, hogy néhány fiatal gyermek kifeszített egy transzparenst az épület bejárata előtt, melyen ez állt: SZABAD MAGYAR TELEVÍZIÓ! Hozzá kell tennem, hogy Csengey Dénes beszéde nem csak a hírközlés és a véleménynyilvánítás szabadsága békés elfogadtatásának megjelenítésével tűnt ki a többi ünnepi beszédből, hanem azzal a toleráns politikai követeléssel is, melyben nem a múlt sérelmeinek sorolását, hanem a jövő feladatainak elvégzését hirdette meg: „Idén külön ünnepelünk. De nem azért, mintha hasadt nemzetünk végleges feldarabolásán kívánnánk szorgoskodni. Éppen ellenkezőleg - valódi, tartós nemzeti egység a célunk. Ez azonban nem épülhet urak és szolgák, birtokon belüliek és hazájuk birtokjogából kitagadottak szövetségére. Hanem csak egyenrangú politizáló felek távlatos megegyezésére. 212

212 Csengey Dénes beszéde 1989. március 15-én. ffeszeTo (szamizdat), 26. szám 85. o.

245