Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A Lakiteleki találkozó előtörténete
Ezzel szemben a polgári radikális csoport reprezentánsai, Konrád György, Eörsi István és a „kiskatonák”, Kenedi János, Kis János számíthattak érdeklődésére, figyelemmel kísérte tevékenységüket, és a háttérben sokszor elsimította a körülöttük kialakult botrányokat. A hatalmat gyakorló párt számára ugyanis a radikális demokraták nem jelentettek igazi veszélyt. Szavuk és akcióik szűk körhöz, elsősorban a budapesti, belvárosi értelmiség egy csoportjához jutottak el. Tömeges támogatásra nem számíthattak, amint azt az 1985-ös képviselőválasztás jelöltállítási próbálkozása is igazolta. A sza- mizdatként megjelent Beszélő pár száz példányával körülhatárolható réteghez jutott el, rendszerkritikája nem lépett ki a korlátozott nyilvánosság keretei közül. Néhány esetben még jól is jött a polgári radikálisok fellépése, egyrészt mert az ellenük végrehajtott intézkedések, pénzbírságolás, őrizetbe vétel, a megjelenő kiadványok lefoglalása a megfélemlítés egy eszközeként szolgálhatott a belügy számára, másrészt viszont precedensként lehetett említeni őket, mint a rendszer toleranciájának példáját. Ezzel szemben a nemzeti demokraták növekvő hálózata, nyílt fellépéseik, vidékre is kiterjedő ismertségük, a társadalom széles rétegeiben tapasztalható támogatottságuk már sokkal nagyobb gondot jelentett Aczéléknak. Ellenük nem lehetett rendőri erővel fellépni. A be nem teljesült ígéreteket következetesen számon kérték a hatalomtól. Nem támadtak, hanem a párbeszéd lehetőségeit keresték, és ez mind több szövetségest vonzott hozzájuk az egyre súlyosabb helyzetbe kerülő hatalom szereplői közül is. Csurka leirata ugyanakkor pontatlan a bal- és jobboldalként való megnevezésben. Minősítése sem történelmileg, sem a kinyilvánított politikai elképzelések szempontjából nem helytálló. A nemzeti demokraták nem a klasszikus jobboldalon, hanem a centrumban helyezkedtek el, mind a polgári demokrata felfogásból, mind a szocialista gondolatkörből átemelték azokat az elemeket, melyek a nemzeti állam megteremtésében, az emberi szabadságjogok kiteljesítésében hasznosnak bizonyultak, s rugalmasan elegyítették azokat egymással egy sajátos magyar demokrácia és társadalom- képben. Erre utalt Csurka, amikor az együttműködés éveire emlékezve fogalmazta meg, hogy „baráti alapon most már nem lehet közös akciót szervezni, mert a két szélpoli23
