Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
1956 újraértékelése és következményei
tűk a reális erőegyensúly. ” Grósz tehát kijelölte a párt által vezérelt kibontakozás szövetségesét (nemzeti demokraták) és ellenzékét (polgári demokraták). Az utóbbiakkal kapcsolatban ismét előkerült a restauráció veszélye, és abban sem hagyott kétséget, hogy a pártvezetés keményen szembeszáll ezekkel az erőkkel. Grósz ezzel a taktikai lépéssel kivonta a szelet Pozsgay vitorlájából. Ha felmerült annak gondolata, hogy a Pozsgay-ügy kapcsán a párt politikai felfogásának átalakítására és ehhez megfelelő személyi konzekvenciák levonására lenne szükség, akkor ennek létjogosultsága elmúlt, hiszen a párt abba az irányba fordult, melyet a reformerek forszíroztak. Ráadásul Grósz tovább is ment, hiszen a többpártrendszerrel kapcsolatban is toleranciára ösztökélte a Központi Bizottság tagjait. „Szerintem a többpártrendszer nem előrelépés a demokrácia útján — mondta —, csupán egy más formája a közéleti demokrácia megjelenésének, sok illúzió is tapad hozzá, mégis a realitásokból kiinduló pártnak számolnia kell ezzel a társadalmi ítélettel és igénnyel. Ezért ne a többpártrendszer ellen lépjünk fel, hanem azt gondoljuk át, hogyan befolyásolható a többpártrendszer kialakulásának folyamata és mit kell tennünk, hogy az MSZMP a többpártrendszer viszonyai között is megőrizhesse vezető szerepét. "Vonatkoztassunk el attól, hogy a párttörvény megalkotása elől már nem lehetett kitérni és de facto a többpártrendszer már létező realitás volt. Grósz megfogalmazása arra vonatkozott, hogyan lehetne befolyásolni a pártok alakulását, működését, annak érdekében, hogy az MSZMP többsége biztosítva legyen egy esetleges választáson. Az ülésről kiadott közlemény megfogalmazása szerint a párt meggyőződése, hogy „a politikai rendszer pluralizálása - az adott hazai helyzetben - a többpártrendszer keretei között valósítható meg. Ezzel, a történelmi tapasztalatok alapján, jobb biztosíték teremthető a kormányzati munka kontrolljára és a hatalommal való visszaélés lehetősége ellen. Ezzel tulajdonképpen lezárult a rendszerváltoztatás első szakasza, hiszen a pártok megalakulása lehetőségével és működésük parlamentáris feltételek közötti biztosításával megteremtődött annak lehetősége, hogy demokratikus Országgyűlés alakulhasson. Ráadásul a párt közleménye elismerte, hogy a többpárt- 199 199 Közlemény az MSZMP KB 1989. februárlO-11. üléséről. Népszabadság, 1989. február 13. 1. o. 233
