Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
1956 újraértékelése és következményei
életnek”, mégis az 1956-os népfelkelés és nemzeti szabadságharc új minősítése lett az, amely átstrukturálta a politikai közélet további folyamatát. A januári nyilatkozatok, tárgyalások, egyeztetések a választási rendszer átalakításáról, az Alkotmány módosításának lehetőségeiről szóltak. Azaz arról, miképpen lehet áttérni a plurális politikai rendszerre. Pozsgay nyilatkozata viszont a figyelmet 1956 minősítésére irányította, az ebben a kérdésben egyébként is roppant mód megosztott társadalmat és elsősorban az MSZMP-n belüli csoportokat egymásnak uszítva. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a frissiben alakult Münnich Ferenc Társaság — melynek taglétszáma ekkor már meghaladta a hatezer főt és párttá alakulásra készült —, melynek tagságában az 1956-os felkelés hatására alakult Munkásőrség tagjai, a nemzeti szabadságharc utáni megtorlásokban érdemeket szerzett emberek gyülekeztek, jelentős erőt képviseltek még ebben az időben. Pozsgay kijelentése körükben nem is csak felháborodást, hanem dühöt gerjesztett, úgy érezték joggal várhatják el a párttól, hogy elhatárolja magát ettől a minősítéstől és még nagyobb határozottságot követeltek az ellenzékkel szemben. A História című történeti ismeretterjesztő folyóirat 1988. november-decemberi számában már felbukkant a népfelkelés kifejezés 1956 kapcsán. Glatz Ferenc, a Történettudományi Intézet igazgatója, a lap főszerkesztője a következőket írta: 1956 októbere nem volt forradalom, mert nem nyúlt a társadalmi rendszer alapjaihoz. És ugyanígy nem volt ellenforradalom sem, mivel nem kívánta az 1945-48 közötti forradalmi viszonyokat megdönteni. „1956 október nem volt forradalom és nem volt ellenforradalom, hanem népfelkelés a sztálini rendszer ellen, amely a térség népeire egy hagyomány nélküli politikai rendszert próbált ráerőszakolni. ..”188 Akkor ezek a mondatok visszhang nélkül maradtak. A rádióban viszont a Politikai Bizottság tagja, Pozsgay Imre jelentette ki, hogy az „ellenforradalmi” minősítés nem felel meg az igazságnak. Pozsgay később úgy emlékezett vissza erre az akciójára, hogy mondandóját senkivel nem egyeztette, azt tudatosan időzítette arra az időszakra, amikor a párt főtitkára, Grósz Károly nem tartózkodott itthon. Grósz Davosban volt, a világgazdasági fóru188 Glatz Ferenc: Megválaszolatlan kérdések. História, 1988. 6. szám. 3. o. 222