Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Zaklatott hónapok 1988 őszén
incidenstől, ezért a tiltás mellett döntöttek. Erősítette a váratlantól való félelmüket az is, hogy az MDF nem állított fel rendezőgárdát, akivel egyeztetni lehetett volna, vagy a felelősséget előre áthárítani rájuk. Grósz Károly és az MSZMP vezetésének egy része úgy érezhette, hogy túlzottan lendületbe került az ellenzék, így egy jól sikerült emlékmenet, több tízezres tömegnek a városon keresztül haladó vonulása az ellenzéknek további sikerélményt, erősödést, magabiztosságot adhat. Elsősorban politikai tiltás született tehát, nem pedig rendőrhatósági. Október 21-én este a válságstáb tagjai megosztottak voltak. Az MDF, a TIB és a Bajcsy Társaság amellett volt, hogy mondják le a vonulást és csak a Jurta színházban tartsák meg az emlékestet. A FIDESZ azonban mindenképpen vonulni akart, és ekkor már a Hálózat is csatlakozott hozzájuk. Hosszas egyeztetés után abban egyeztek meg, hogy levelet írnak Grósz Károly miniszterelnök, pártfőtitkárnak és politikai egyeztetést kérnek tőle, melynek lényege az lett volna, hogy a felvonulást lemondják, de a kezdeményező szervezetek az útvonalhoz kapcsolódó helyszíneken koszorút helyeznek el, ezáltal demonstrálva, hogy az ellenzék megemlékezett a népfelkelés évfordulójáról. Grósztól közveden választ nem kaptak, a BRFK pedig elutasította, hogy akár csak a koszorúzást is engedélyezze. Október 22-én (szombaton) kora délután ismét összeültek a szervezetek képviselői dönteni a felvonulás sorsáról. Időközben az MDF ideiglenes elnökségének tagjai Lakiteleken megbeszélést tartottak és próbálták Pozsgay Imrén keresztül elérni, hogy a politikai vezetés enyhítsen álláspontján. Pozsgay Bíró Zoltánnak megadta Fejti György elérhetőségét, és szombat délben Bíró beszélt Fejtivei telefonon, ám teljes elutasításban részesült. Fejti kijelentette: „A felvonulást szét fogjuk verni. ”138 Október 22-én délután és este arról kellett döntenie a szervezőknek, hogy ret- tenthetetlenül vállalják a nem engedélyezett felvonulás szervezését, és az emberek élén menetelve szembenéznek a rendőrökkel, kiprovokálják a hatalom önkényes fellépését, vagy megmaradva az addigi, a kompromisszumot kereső megoldás mellett, engednek a tiltásnak és lemondják a felvonulást. Ez a kettőség jelen volt a szervezők körében, hiszen az MDF és a Bajcsy Társaság inkább az egyezkedést, semmint 138 Bíró Zoltán személyes közlése. 166
