Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A rendszerváltoztatás szereplői
Jelentősebbnek tekinthető az alternatív szakszervezeti mozgalmak hálózata. Az 1988 őszén megalakuló Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája a Szakszervezetek Országos Tanácsa monopol szerepének megtörésére jött létre. Az állami intézményrendszer mellett szerveződő szakszervezetek szabad együttműködésének fóruma volt. Pártoktól és felettes szakszervezeti központoktól függetlenül, a szak- szervezeti szolidaritás jegyében működött. Célja az volt, hogy állandó fórumot és keretet biztosítson az együttműködésnek, egymás kölcsönös támogatásának, a közösen elfogadott célok közös képviseletének. Támogatta újabb független szakszervezetek megalakulását, a szabad akaraton alapuló szakszervezeti mozgalom kialakulását. Az alkalmazotti és munkásréteg érdekképviseletére szerveződött mozgalom azonban a munkásság körében nem tudott megerősödni, elsősorban a tulajdonviszonyokkal és a foglalkoztatás alapkérdéseivel kapcsolatosan fogalmazott meg elképzeléseket és ezekkel kötődött a politikai szervezetekhez. Említésük azért is érdekes, mert élesen rávilágít a lengyel és a magyar rendszerváltoztatás egyik különbözőségére, a magyar szakszervezeti mozgalom politikamentességére. A nem közvetlen politikai befolyásra törekvő, ugyanakkor jelentős érzelmi konfliktusokat gerjesztő csoportok említése Magyarországon elengedhetetlen. Ilyenek voltak az etnikai-kulturális-nyelvi, vagy valamilyen hagyományrendszeren alapuló szerveződések, mint például a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége vagy a Salom Független Magyar Zsidó Békecsoport, de ide tartoztak a környező országok magyar kisebbségeinek itthoni jogvédő csoportjai is. Ezek a szervezetek mindegyike rendelkezett valamilyen politikai töltéssel, ám átfogó társadalomátalakítási koncepciójuk nem volt, részérdekeiket az erősebb politikai csoportokhoz csatlakozva tudták érvényesíteni. A felsorolásból is látható, számos politikai érdek és koncepció, indulat és érzelem feszítette 1988 őszén a társadalmat. Távolinak tűnt a június 27-i csendes tüntetés a romániai magyar kisebbség támogatására, a falurombolás ellen. Az akkori türelem és egymásra találás elveszni látszott. Az 1956-os népfelkelés és szabadságharc október 23-i megünneplése körül kialakult ellentét jól jellemezte a politikai szándékok távolodását. 163
