Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A rendszerváltoztatás szereplői
ifjúsági népfrontnak nevezhető szerveződés, a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa, melynek vezetője Stumpf István, a FIDESZ megalakulásának helyszínt adó Bibó István Szakkollégium volt igazgatója, akkoriban már a Hazafias Népfront egyik alelnöke lett. A 27 szervezetet és 19 támogató csoportot maga között tudó konglomerátum célja az ifjúsági érdekek összeegyeztetése és képviselete, illetve politikai megjelenésük feltételeinek biztosítása volt. Tagjai között tudhatta a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a FIDESZ-t, a Klubtanácsot, az egyes egyetemi kollégiumok érdekképviseletét ellátó szervezetet, az újonnan alakult független szervezetek ifjúsági tagozatait. A MISZOT rövid életű szereplése - 1989 áprilisában elhalt - arra volt alkalmas, hogy a fiatal korosztály politikai szocializációját elősegítse, utánpótlást biztosítson a megalakuló pártok vezetéséhez. Életképtelenségét mi sem bizonyította jobban, mint az az elv, hogy minden tagszervezetet - létszáma és elképzelései kidolgozottságának mértékétől függetlenül - ugyanazon vétójog illette meg, azaz szinte lehetetlen volt azonos álláspontot kialakítani. Szólni kell a szocialista eszmekor megújítását szolgáló politikai szerveződésekről is. Ezeket nagyobbrészt az MSZMP-től eltávolodó, a párton kívüli megújulást kereső, a párt politikájában csalatkozó személyek csoportjai alkották. A Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Reformkörök szervezetei sajátos, ambivalens viszonyban álltak a párton belüli reformerekkel, önálló elképzelésük az átmenetre vonatkozóan nem volt, szűk körben tudtak megszerveződni, elsősorban értelmiségi rétegszervezetet alkottak, majd beleolvadtak a megalakuló Magyar Szocialista Pártba. Mivel 1988 őszére, az új egyesülési törvény napirendre kerülése révén a pártszerveződések előtt megnyílt az út, ezért számolni lehetett az 1945-48 közötti történelmi pártok jelentkezésével. Tevékenységük megszűnése óta alig 40 év telt el, a régi pártvezetők, párttagok még éltek, politikai ambícióik újraéledtek. A pártalakulatok az 1945 utáni politikai szerepük újraélesztésében gondolkodtak, nem ismerték fel, hogy a történelmi helyzet megváltozott, az új kihívásokra, kérdésekre nem voltak képesek megfelelő válaszokat találni. Tagságuk elöregedett, történelmi hívószavaikkal nem érték el a társadalom fiatalabb generációit. A Kisgazdapárt nem tudott gyűjtőpárttá fejlődni, mert helyét már betöltötte a Magyar Demokrata Fórum, a Parasztpárt társadalmi bázisát alkotó parasztság már nem jelentett akkora társadalmi erőt, mely 161
