Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A rendszerváltoztatás szereplői
magyar emigrációban az Amerikai Baráti Közösség és az Új Látóhatár köre támogatta leginkább törekvéseiket. Meg kell említeni, hogy 1988 őszére a nemzeti demokraták mind a Kelet-Közép-Európai régióban, mind a Nyugat-Európai politikai szervezetek irányában élénk diplomáciai tevékenységet folytattak (különösen a nemzeti kisebbségek jogvédelme területén), annak ellenére, hogy ehhez sem szervezeti keretük, sem személyi és anyagi feltételeik nem voltak. A nemzeti demokraták párbeszédképes, legális, koncepcióval rendelkező csoportot alkottak, kialakult elképzelésük volt a demokratikus átmenet lefolyására, rendjére, a békés feltételek közötti rendszerváltoztatás, a választások útján történő hatalomváltás lebonyolítására. A másik nagy ellenzéki tömörülés a polgári demokraták csoportja volt. Az 1988 tavaszán megalakult Szabad Kezdeményezések Hálózata az MDF-hez hasonlóan összefogni szándékozott a polgári demokrácia, a liberális eszmekor híveinek csoportját. Fontos kiemelni, hogy a polgári oldal által képviselt liberális gondolat - bár programjukban sűrűn hivatkoztak a nemzeti liberálisokra, mint Jászi vagy Bibó - nem a klasszikus nemzeti liberalizmus, hanem a neoliberális eszmekört integrálta a polgári és részben szociáldemokrata nézetrendszerrel. A polgári oldal novemberben megalapította a Szabad Demokraták Szövetségét, mely nem titkoltan a polgári demokrácia elveit vallva, politikai pártként, azaz a hatalom megszerzésére szerveződött erőként lépett fel. A polgári demokráciának hagyományos értékei ugyan beleivódtak a magyar társadalomba, ám a Szabad Demokraták Szövetsége is egy új szervezet volt, párttörténeti előzményre nem támaszkodhatott, ám a radikális polgári ellenzék évtizedes illegális tevékenysége révén karakteres legendával, virulens ethosszal rendelkezett. Az átmenetben ők is a békés és rendezett, tárgyalásos utat képviselték, ám inkább akcióikkal, szembenállásuk hangsúlyozásával kívánták a változásokat kikényszeríteni. Hatókörük elsősorban az értelmiségre, leginkább a budapesti értelmiségre terjedt ki. Élvezték a nyugat-európai nyilvánossági fórumok, köztük a Szabad Európa Rádió és az Irodalmi Újság, valamint a nemzetközi sajtó rokonszenvét. Felsorakoztak mögöttük az újonnan alakult szakmai érdekképviseletek, mint például a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a Szegényeket Támogató Alap, a Nyilvá159
