Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Egy méltóságteljes tüntetés - a nemzeti demokraták erődemonstrációja
Fél kilenckor indult el a felvonulás a Dózsa György úton át a Thököly úti román nagykövetség felé, hogy az előre bejelentett módon a memorandumot átadják a nagykövetnek. Míg a téren és a menetben jelszavakat skandált a tömeg, a nagykövetség előtt néma csöndben várták, hogy a szervezők becsöngessenek a követség épületébe. A felvonulás útvonalán alig volt rendőr, ám a nagykövetség épületét félkörben pajzsos rendőrsorfal védte. A memorandumot dr. Nagy László, dr. Zétényi Zsolt és Töttössy Istvánná dr. próbálták átadni, mindhiába. Az ajtó zárva maradt, a nagykövetség épülete sötétségbe burkolódzott, bár az ablakokban elhelyezett videokamerákat jól kilehetett venni. A memorandum sikertelen átadását füttykoncert fogadta, a tömeg a Városligeti fasoron visszaindult a Hősök terére. Mivel a Thököly út elkeskenyedett a Dózsa György úthoz képest, és a tömeg létszáma messze meghaladta a reméltet, ezért éjfél utánig tartott, míg az utolsó, kitartóan várakozó felvonuló is elhaladt a nagykövetség előtt. Félelmetes erőt sugárzó és önbizalmat tükröző volt, ahogyan a gyenge megvilágítású Thököly úton, órákon keresztül, néma csendben vonultak az emberek. A csend sokkal nagyobb hatásúnak bizonyult, mint a hangoskodás. A több mint száz karszalagos rendező, akik azt megelőzően soha ilyen feladatot nem láttak még el, remek munkát végeztek; a tüntetés minden provokáció és mellék- zönge nélkül, méltósággal zajlott le. Este tízkor a Hősök terén felolvasták az amerikai magyarok, Lech Walesa és az ausztráliai magyar egyesületek táviratait, újra elhangzott Csurka István beszéde, de folyamatosan érkeztek még a felvonulók vissza a térre, ahol hajnalig népdalokat énekeltek, beszélgettek. A tér tele volt letűzött égő gyertyákkal. Csurka István e szavakkal fejezte be esti beszédét: „Utunkat megjártuk, a mai napra vállalt kötelességünket teljesítettük. Bizonyos vagyok afelől, hogy a hányattatott sorsú erdélyi magyarság, akármilyen szoros elzártságban él, akármilyen magas falakkal és drótkerítéssel van is elzárva a világtól, meglátja és meghallja, hogy milyen óvó, féltő és gondoskodó szeretet, milyen erős magyar testvéri együttérzés nyilvánult itt meg ma iránta. [...] Emelkedett lélekkel és emelt fővel térhetünk haza ezen az estén valamennyien. 99 99 Ludwig Emil: Szent László napján a falurombolás ellen. Magyar Nemzet, 2008. június 27. 117
