Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
burgokról van szó! — meg Zrínyi, Wesselényi, Rákóczi konfliktusában a szereposztás és a tét ugyanaz volna. A vitathatatlan marxistaság előnyei Törvényszerű hát, hogy a hitelükben kissé megtépázott önismeret-instruktorok mohón ragadták meg az önigazolás alkalmát. Akár Nemeskürty Mohács-könyve esetében, most sem várták meg a szakkritika véleményét. E. Fehér Pál az Élet és Iroda- /ómban, (A szocialista patriotizmus. 1970. júl. 14.), módszeréhez híven, most is lemond a könyv tüzetes ismertetéséről, de még főbb gondolatainak felidézéséről is. Ehelyett terjedelmesen idézi a Thaly-féle balladák s a hun-magyar rokonság leleplezésének, cáfolatának egykori pőréit, s természetesen ismét A száműzött Rákóczi149 miatti felháborodást, noha - úgymond - kétségbe vonhatatlan adat tanúskodik róla, hogy a „a bujdosó fejedelem jövedelméhez jelentős mértékben hozzájárult részesedése néhány török nyilvánosház üzemeltetésében Ezután rátér a lényegre, vagyis arra, hogy ma is vannak még olyan „szuperhazafiak”, akik hazafiatlansággal vádolják a tudományos igazság kimondóit, „már-már az az érzésünk, hogy báró Wlassits Gyula szelleme támadt fól, aki - mint ismeretes - kevesebb tudományosságot, de több hazaszeretetei és istenfélelmet igényelt... "Ezután még Szűcs Jenő könyvéből is idéz néhány passzust, de aztán ismét eloldja magát az ürügyül szolgáló munka problémacsomóitól, megismétli, minden gondolati hozzájárulás nélkül, a közismert tételeket, hogy aztán visszazökkenjen egyetlen mondanivalójához: ahogy annak idején Riedl és Király György szolgálták igazán a nemzet érdekeit és nem a Habsburg-elleneséggel álcázott demagógia, ma azok szolgálják, akiket deheroizálással szokás vádolni. Azok az igazság, a tudományosság s a marxizmus igazi képviselői. Például Szűcs Jenő. „Ritka világossággal, hatalmas felkészültséggel és félreérthetetlenül marxista pozícióból teszi ezt. ” Ezzel tehát Szűcs Jenő esetleges vitafelei eleve a szupermagyar demagógia múlt századi figuráivá minősíttettek, Szűcs pedig megkapta a marxistaság vitathatatlan 149 Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi. Magyar Művészeti Akadémia, Budapest, 1913. 89
