Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
veresége csak nyilvánvalóbbá tette, hogy hétszáz év költészetének uralkodó eszményét nem lehet s nem is kell detronizálni. Fiatalok fájdalmas kijátszása Illyés, Benjámin, Nagy László, Juhász és társaik ellenében nincs tehát esélye a vonalmódosító tendenciának, de az utánpótlással, a legfiatalabbakkal szemben már nagyobbak voltak a lehetőségek. S a kiadók és szerkesztők éltek is ezzel. Az Illyés és Nagy László nyomán induló kilenc fiatal költő antológiáját, az Elérhetetlen folded éveken át tartó huzavona ellenére sem adták ki. Végül a KISZ segítségével jelenhetett meg, de akkorra a jóval később szervezett Első éneié32 rég piacon volt. És ez azért fájdalmas, mert az Első ének harmincnyolc költője közül a hermetikus Tandori a legtehetségesebb, a „közéleti” vonalat pedig Pass Lajos, Dobos Éva, Haraszti Miklós és Verbőczy Antal erőtlen, zagyva versei képviselik, a többség pedig a divattá vedlett szorongás sablonjaival reprezentálja a korszerűséget. Az Elérhetetlen fold kilenc költője közül négy, Kiss Benedek, Kovács István, Rózsa Endre, Utassy József ma már vitathatatlan értéknek számít; az Első ének harmincnyolc költője közül is talán négy-öt jutott tovább. De számuk s szellemük akkor már azt a benyomást kelthette, hogy lám, fordulat állt be a magyar lírában. S mikor e látszat ellen egy fiatal kritikus, Varga Lajos Márton szót emelt, három lap is rátámadt, megvédték az Első éneket, megbélyegezték a „támadót”, megvádolták a népi-urbánus ellentét felszításával is. Az én cikkem, amit ebben az ügyben írtam, nem juthatott publicitáshoz. Viszont mikor az Elérhetetlen fold megjelent, Keresem a költőt című bírálatában (Kritika, 1970. 2.) Almási Miklós eleve úgy kezelte a kötet költőit, mint akik nem „a mi talajunkról” bírálják a társadalmat, s hogy ez mit jelent, pontosabban is megmojidta: nem marxista alapról. „Elvont ellenzékiség, radikalizmus, messianizmus, modern változatú népiesség, »magyar sors« - voltaképpen olyan kerülő utak, melyek csak akkor válnak veszélyessé, ha nem tudunk egy irányító erőteret teremteni köréjük. '131 132 133 131 Elérhetetlen föld. Kilenc költő versei. írószövetség KISZ szervezete, Budapest, 1969. 132' Első ének. Fiatal költők versei. Kozmosz Kiadó, Budapest, 1968. 133 Almási Miklós: Keresem a költőt. Kritika, 1970, 2. szám. 47. o. 78
