Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
tes esélyek részesei lehetnek. Velük még történhet valami. Esendőségük és védtelen- ségük tüntetés a védettségben létezők imponáló látszataival szemben. Ok jobbak, mint amilyennek mutatják magukat. Kudarcaik, vereségeik és csődjeik felől szorongató arányokban ölthet formát a megváltó reményének megfogyatkozása. Bennük még szemérmetlenül tobzódhatnak, vagy rejtetten is erősebbek lehetnek az ember elemi hajlamai: a hűség, a jóság, a szerelem, a barátság - az emberre utaltság sokféle érzése. A mindjobban hitelét vesztő hősi és regényes, ha torzult formában is, de itt még létezni tud. Nem kérgesedéit rá a séma, az alkalmazkodás. Fejes Endre alakjaiban például színéről (Elő Klára, az öreg Pierre82 83 84) és fonákjáról is (a Hábetlerek) testet ölt ez a szándék, de működése Somogyi Tóthnál és Csurkánál is jól megfigyelhető. A nyeresége tehát nem vonható kétségbe - legkevésbé az említettek esetében -, de így is kérdés, hogy mennyiben képesek a kor szintjén élő ember érzékenységét és tudását kifejezni. Ahogy például a Hábetler lányok egyik ágyból a másikba bújnak, az markánsan példázhatja ugyan életük kiüresedését, elgépiesedését, de azzal, hogy mit éreznek, mit gondolnak, mit szenvednek, amíg ez a mechanizmus rájuk nő, azzal bizony adós marad a regény, s így a veszteség tényleges tartalmaival is. Pedig a Rozsdatemető a legjobb művek egyike, ahol a művészi szándék felől még igazolható is a figurák beszűkülése. Másoknál viszont (sajnos, Fejes utóbbi regényében is) szinte kapóra jön ez a szűkszavúság. A lehetőség, hogy nem kell a teljes emberség - józanság és képzelet, tudás és hit, indulat és értelem, sár és arany - együttes jelenlétével számolniuk. El sem tudom képzelni például, hogy mit kezdene sok prózaíró, ha mondjuk Móricz Erdélyének szintjén kellene végiggondolnia a segédmunkásként ingázó volt középparasztok életét vagy a Hideg napok eseményeit. Mindez úgy függ össze az eszményrombolás, a hagyomány lekezelésének tendenciájával, hogy az emberi csőd, a kiszolgáltatottság, a hatalom és erkölcs problémáit boncolgató úttörő művek, amilyen az Elveszett paradicsomé3, Az ötödik pecsét, a 82 Fejes Endre: A hazudós. Magvető Kiadó, Budapest, 1963. 83 Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1962. 84 Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1963. 66
