Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

hatják. A múltban elkövetett hibák és bűnök hiteles feltárásának jogos követelménye óhatatlanul összekeveredett itt a jelen jórészt konstruált veszedelmeivel, s ez csak megerősítette a bűnkutatók pozícióit. Igaz, hogy Mód Aladár cikkében ama gondolat is tiszta és nyomatékos formát öltött, hogy az egyetemes, az internacionalista célok csak egy-egy nemzet konkrét küzdelmeiben, az adott közeg realitásai szerint valósulhatnak meg, tehát az emberiségért nem egy elvont szférában, hanem valamely nemzet fiaként, jó ügyeinek szolgálatában lehet hatékonyan küzdeni (Nemzeti érzés vagy nacionalizmus? Népszabadság, 1967. márc.), az erőviszonyokon azonban ezek az érvek keveset változtattak, mivel e vitákban a felszólalók politikai helyzete nagyobb súllyal esik latba, mint érveik ereje.

így történhetett, hogy válaszaiban Faragó igen magas lóról beszélve felmérését a „realista tudományos történelemszemlélet”, a „százhúsz éve tartó marxi munka”részének deklarálta. A tartalmatlan, üres nemzeti büszkeséget, amelyet „felmérése” prezentált, ütközőponttá teszi, mintha Darvas azt védte volna, s hogy kozmopolitiz- mus és nacionalizmus ugyanannak a polgári éremnek két oldala, ezt a tételt saját eljárásának alapelveként tüntetve fel, módszerét és konzekvenciáit a tartalmas, szocialista hazafiság előmunkálatává minősíti. Vállalva minden részletét s vállalva a „némzeti dezilluzionizmus” vádját is. (Válasz Darvas Józsefnek. Elet és Irodalom, 1967. febr. 4.)

Igaz, a hozzászólások zöme még ezután jelenik meg, például a Mód Aladáré is, de hogy a civilizátori fölényt nem mérsékelték, hogy a vitafelek indítékaival és érveivel szemben Faragó a következetes értetlenség és elutasítás pozíciójából hadakozott később is, azt az Eötvös Kollégiumban lezajlott vita75 már idézett dokumentuma s Faragó e vitát interpretáló cikke elég beszédesen bizonyítja, (Ki zavarja a nemzeti

73 Az Eötvös Kollégiumban 1967 tavaszán zajlott le a személyes találkozó Faragó Vilmos és a diákok között. A Kollégium hívta meg Faragót, majd éjfélig tartott a vita. Faragó felháborodottan távozott, mivel a kollégium diákjai tájékozottabbak, logiku- sabban érvelők voltak, véleményét nem tudta megvédeni. Nem csoda, hiszen a kollégisták között ott ült a későbbi szociológus Bakos István, a történész Faragó Tamás, az etnográfus Kosa László, a művelődésszociológus Gereben Ferenc, az újságíró Marafkó László, a költő Kovács István.

61