Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Fejtő Ferenc és Borbándi Gyula levélváltása
végzetükbe. Mi más következtetést vonhatott le ebből a nyugati olvasó, mint azt, hogy csak maradjanak az oroszok Magyarországon, mert jelenlétük a rend és a nyugalom, a fasiszta veszély elhárításának biztosítéka? Emlékeztetsz arra, hogy mily sokat tettél a magyarság jó híréért. Valóban, könyveid, kommentárjaid és politikai helyzetelemzéseid hozzájárultak a Magyarországot érintő kérdések megismeréséhez és megértéséhez, jó hírének növeléséhez is, de ebből a hatalmas bizonyítóanyagból az ötvenötös Le Monde-cikket én is kivenném. Marad elegendő, ami írói és gondolkodói erényeidet, jó hírünkért tett szolgálataidat igazolja. Kár volt Molnár „förmedvény”-nek nevezett írásával kapcsolatban a Népszabadságban ellened írt valóban ízetlen cikkekkel előhozakodni, mert ha Molnár fejtegetései szerinted azokkal egy szinten állnak, akkor azok a hazai cikkek nem is olyan gonoszak. Molnár is mondhatná, hogy a Te leveled egy szinten áll azokkal a cikkekkel, amelyeket Budapesten ellene írtak és kinyomtattak. De vajon hová vezet mindez? Sehová. Felesleges volt tehát Budapestet előráncigálni. Akikre gondolsz, azok Molnárt épp úgy nem szeretik, mint Téged. Nem elegáns, párhuzamokat vonni ott, ahol nincsenek párhuzamok. Végül, ami a népi-urbánus vita felújítását illeti, nem hiszem, hogy ez Molnár József nyakába varrható. Kettőtök közül inkább Te voltál az, aki e vitát nem engedte elaludni. Legutóbb abban az életrajzi írásodban, amelyet szerkesztőként bevettem a „Nyugati magyar esszéírók antológiájá”-b,a?‘'i' Ha Molnár annyira fel akarná újítani a népi-urbánus vitát, már akkor nem hagyta volna szó nélkül a népi írókról tett kijelentéseidet. Ne hánytorgassuk fel tehát e sajnálatos ügyet, amelyben, úgy látszik, ma sem tudunk közös nevezőre jutni. A kölcsönös vádaskodás helyett fordítsuk maradék időnket és energiánkat arra, hogy hiteles adatokkal és komoly elemzésekkel szolgáljuk azok érdeklődésének kielégítését, akik fiatalok lévén most indulnak el a közelmúlt magyar irodalmában való tájékozódás útján. Borbándi Gyula j44 Nyugati magyar esszéírók antológiája. Szerkesztette: Borbándi Gyula. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1986. 389
