Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Párbeszéd: Akikkel lehet és akikkel nem

. Kádár kiszolgálja az oroszokat, mást nem tehet, opportunista politikája olyan sikeres, hogy Moszkva a többieknek is ajánlja. Viszont a teljes behódoltság ellen szól a gazdasági politikája. Magyarország elsőnek vezette be a szovjet tábor legbátrabb gazdasági reformját, ahogy hivatalosan nevezik, új irányítási rendszert. Lényege a központosítás feloldása és a vállalati kezdeményezés biztosítása, ami valamelyest kiküszöbölte a bürokratikus módszereket, egyféle piacmechanizmust teremtett. Többé nem az Országos Tervhivatal rendeli el, hogy a vállalatok, gyárak miből mennyit termeljenek, a termékeiket hova juttassák, miként értékesítsék. Maguk dönthetnek, egymással közvetlenül érintkezhetnek, ott vesznek és ott adnak el, ahol a legjobban járnak. A „szocialista piacmechanizmus” felszabadítja az árakat, a termelési költségeket pontosan kell megállapítani, reálisan számolni, ami kihat a bérekre és közvetve a munkapiacra is.

Még nem tudni, hogy a gazdasági reform eddigi sikere az új irányítási rendszernek köszönhető-e, vagy a menedzseri ügyeskedésnek, a külkereskedelmi bravúroknak és a kétségtelen technikai, technológiai felkészültségnek. A vállalatvezetők és a külkereskedelmi felelősek többsége professzionista, olyan szakember, aki a múltbeli tapasztalataiból meríti tudását és éppen azért vették vissza, vagy léptették elő, mert érti a mesterségét. Hasonlóképpen a siker serkentője a mérnökök, technikusok és szakmunkások ambíciója, az új műszaki elit képzettsége, mely kiváltságait, a jólétet hálásan és példásan megszolgálja.

A kádári politika a szovjet tábor gazdasági mechanizmusát is forradalmasítani akarja. Ragaszkodnak ahhoz, hogy államközi egyezmények keretében magyar (és csehszlovák, lengyel és keletnémet) vállalatok a másország-beli vállalatokkal közvetlenül érintkezhessenek és megállapodhassanak. Céljuk a KGST központosításának felbontása és a tagországok külkereskedelmének decentralizálása, egyben modernizálása. A magyar kommunisták a nehézkes és bonyolult cserekereskedelem helyett a monetáris elszámolást ajánlják, amihez konvertábilissá kellene tenni a szovjet tábor valutáit, elsősorban a rubelt. Nem kétséges, a rugalmasabb és praktikusabb módszerek bevezetésétől szabadkezet remélnek a külkereskedelemben, hogy nyugati kapcsolataikat szélesíthessék. A magyar külkereskedelem nagyjából egyenlő arányban oszlik meg a Szovjetunió, a „szocialista” országok és a szabad világ között. Moszkva arra

37