Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Fejtő Ferenc és Borbándi Gyula levélváltása
tatlan, hogy a nemzeti demokraták szellemiségét képviselte, ám amint az írásokból is kiderül, nem azt tekintette elkülönítő forrásnak, hanem a szellemi-esztétikai minőséget és a függetlenség visszaszerzésének ügyéhez történő hozzájárulást. Sajnálatos, hogy a magyar emigráció egyes köreiben — felemlítve a régi vitákat, túlhangsúlyozva érdemeket - hazaüzengetve élezték a két itthoni csoport közötti feszültséget. 1987-ben Magyarországon eljött az a kegyelmi pillanat, amikor az 1985-ös mo- nori konferencia mezsgyéjén tovább haladva lehetővé válhatott volna a közös fellépés, az együttes ellenállás, mely a rendszerkritikából együttes rendszerellenzékké formálhatta volna az alternatívát megfogalmazó értelmiségi mozgalmat. Egyre több jel - elsősorban a hatalmon lévő párt izgatottsága és megfogalmazott fenyegetése - utalt arra, hogy az itthoni ellenállás kilépett az értelmiségi réteg köréből, a társadalom szinte minden területén erjedés indult, új elképzelések körvonalazódtak. A párt agresszivitása azért is fokozódott, mert a pártvezetők látták, hogy a nemzeti demokraták befolyása saját tömegbázisukat is elérte, gondolataikat egyre több párttag, gyári munkás, gazdálkodó is támogatta. Tanulságos tehát a hazai törekvéseket az emigrációs magyarság nézőpontján keresztül is szemügyre venni. A bemutatásra kerülő levelek egy az 1956-os nemzeti felkelésre emlékező, 1986 végén, Molnár József által közölt írás kapcsán fogalmazódtak meg. Az apropó ugyan 1956, de következtetéseik és főként sugalmazásaik nem a függetlenség visszaszerzésének kérdésével foglalkoznak, hanem a belső vitákkal terheltek. Az emigrációban nagy tekintélyre szert tett és itthon is figyelemmel kísért Irodalmi Újság egyértelműen a polgári radikális kezdeményezések szószólójává vált, kapcsolatrendszerét ezeknek a gondolatoknak a megismertetése mögé állította. Az Uj Látóhatár viszont nem mozgósított ilyen egyértelműen a hazai nemzeti demokraták szellemisége mellett, szerkesztői - Borbándi Gyula és Molnár József - számára az összefogás és a függetlenedési törekvések, a sajátosan magyar fejlődési út megteremtéséhez vezető gondolatok megjelentetése, a vitában kiérlelt közös cselekvés volt a meghatározó. Hangsúlyozom, 1987 elején kerültek közlésre e levelek. A magyar egypártrend- szer intézményi struktúrája megroppant, a továbblépés nem versengést jelentett... 373
