Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Kegyelmi pillanat - Monor
Ha egy ember, egy társadalom elkezd félni, annak vége. Ennek a kicsiny magnak ez az elévülhetetlen, történelmi érdeme állhatatos hűségével, bátor makacsságával megakadályozta, hogy a félelem jégmarka összeroppantsa a magyarság alig verdeső szívét. Ez most már történelmi tény, de a kicsiny mag ezzel még nem teljesítette, nem fejezte be küldetését. Új feladatok várnak rá. Az új feladatok véghezviteléhez, a nemzetmentés, a féleleműzés új feladatainak új teljesítéséhez belső megújulásra van szüksége. Új programot, új eszméket kell kidolgoznia a saját maga számára. A világ, az élet, az élet stílusa, kerete annyira megváltozott, hogy a régi magatartások, a régi minták, a régi célkitűzések már érvénytelenek és hatástalanok. Erre a kicsiny magra vár most a feladat, hogy kidolgozza az önépítés új magyar programját. Mégpedig nem kiáltványszerűen avagy az ismert határozatok mintái szerint; amelyeket eszébe sincs betartani senkinek, hanem elsősorban is a saját maga által megélhető, lebonyolítható és kivitelezhető életprogramként. Persze megfogalmazásra is szükség van, de végső soron ennek az új magyar önépítésnek hittel megélt életek példájával, mintegy mintakollekcióként kellene szétsugárzódnia a bús, esz- ménytelen, vergődő, de mégiscsak fogékony magyar társadalomban. Milyen alapelvekre kell ennél az új programkidolgozásnál tekintettel lenni? 1. Ki kell lépni a politikai-hatalmi koordináták közül, belátva, hogy a hatalmi viszonyokon, a földrajzi helyzeten, de még a belső hatalmi helyzeten sem tud a magyarság önerejéből gyökeresen változtatni; meg kell teremteni, ki kell dolgozni a politikától függetlenült ember életstratégiáját. Annak az engedelmes, szorgos, szolid állampolgárnak az életelveit kell kidolgozni, aki a hatalom, az uralom kérdéseit nem vitatja, s ezáltal nem is készteti félelemszülte, idegesen erőszakos lépésre a hatalmat, de aki a saját belső függetlenségét, önépítő munkáját, egyéni életének a kiterjedését maga szabja meg. Aki úgy áll ellen a minden oldal felől rázúduló befolyásolásnak, hogy nem ellenállása tényét tolja előtérbe, hanem egyszerűen csak éli az adva lévő keretek között élhető, független önépítő életét. E tekintetben ismét csak Konrád György fejtegetéseire kell utalnunk, valamint arra az egyre gazdagodó nyugati irodalomra, amit az ott kibontakozó környezetvédő mozgalmak teremtenek. A politikai koordinátákat elhagyó gondolkodás, ez az új harmadik, vagyis immár 3 57
