Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Kegyelmi pillanat - Monor

2. A kontraszelekció, amelyik ebben az egész társadalomban érvényesül, az értelmiség körében a legerősebb. A magyarság történelme során sajnos sok kontraszelekciós hullámot megélt. A magyar történelemben elsősorban a forradalmak és szabadságharcok bukása után szoktak előállni azok a helyzetek, amelyekben a rátermettséget, a hivatásbeliséget, a tehetséget hosszú időre másodrendű fontosságúvá tudja tenni az új rend iránti lojalitás, a beilleszkedés, a meghajlás avagy éppen a gerincte- lenség. Ebben a történelemben gyakoriak az emigráló tehetségek, sőt mi több, a belső emigrációba vonuló tehetségek is. A passzív rezisztencia bajnokai.

Talán soha nem volt ilyen bőséges aratása a kontraszelekciónak, mint az 56 utáni konszolidációs években. Vezető beosztáshoz s ennek következtében sokszor alkotó értelmiségi munka lehetőségéhez, szószékhez, katedrához, színpadhoz, kutató intézeti vonalzóhoz, megjelenéshez elsősorban azok jutottak, főként a korai években, amikor a zöm még börtönben volt, vagy passzívan rezisztálásának utolsó napjait töltötte, akik elismerték a történteket annak, ami nem volt. A hatalomnak megbízható emberekre volt szüksége, s a megbízhatóság mint követelmény messze megelőzte a hozzáértést, a tehetséget. Minden ágazatban.

Rettentő pazarlás, rombolás, iszonyatos züllés és működésképtelenség származott a kontraszelekció lovagjainak dáridójából.

A vezetés, a hatalom először a mezőgazdaságban tért jobb belátásra. Itt volt a legégetőbb. Be kellett látni, ha továbbra is dilettáns káderekre bízzák az erőszakkal megszervezett szövetkezeteket, ha nem hagyják, hogy a földműves dolgozzék úgy, ahogy ő akar, akkor éhen hal az ország. A háztáji, mint gondolat, korszakalkotó volt. Vele egy darab, egy kis darab hatalom került vissza emberi kezelésbe. Egy kis darab önállóság. És ez a kis darab önállóság, elképesztő önkizsákmányolás árán, de mégiscsak megmentette a magyar gazdaságot.

S a példa elterjedt. Általános társadalmi gyakorlattá vált, hogy a kontraszelekciós vezetési hibákat a lassan-lassan odaengedett, szóhoz juttatott, hivatásbeliek korrigálják. Megnyíltak az üzemek, intézmények, egyetemek, művészeti szövetségek kapui.

A felsőbb körökben sikké, erénnyé vált bizonyos liberalizmus. Ez abból állt, hogy a hatalom, az intézmény kontraszelekciós vezetője engedte dolgozni az addig elnyomott, háttérbe taszított szakembereit, hivatásbélijeit. Megelégedett azzal, hogy fel352