Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Kegyelmi pillanat - Monor

a rétegből származik a kor jellegzetes emberalakja, mondhatni emberi végterméke, az elsivárosodott, életcéltalan, jóformán csak vegetatíve létező, hol bunkónak, hol bug- risnak, hol pedig egyszerűen csak ürgének nevezett ember, a massza, amelyik mindent elnyel. Ha ennek a rétegnek az újratermelődését nem sikerül megállítani, akkor a magyar társadalomban egy csúfos kettéhasadás fog bekövetkezni: a társadalom fölsőbb rétegei kénytelenek lesznek durva és antidemokratikus intézkedésekkel védekezni és elbástyázódni ettől a „vendégmunkás” rétegtől, ahogyan a nyugati demokráciákban a jobboldali elvakultság akarja megoldani az „arab vagy török” kérdést, vagy ahogyan az apartheid erőszakszervezetei nyomják el a maroknyi fehér kisebbség nevében, az afrikai tömegeket.

Itt milliókról van szó, következésképp milliárdokról. Fel kell világosítani és meg kell győzni az államhatalmat arról, hogy önmagának is elemi érdeke ennek a páriaújratermelődésnek a megakadályozása, ennek a rétegnek a visszaemelése az emberileg elfogadható élet alsó szintjeire. Célkitűzésre és együttműködésre van szükség.

Ez a legsürgősebb teendő. Pontosan úgy, mint ahogy ötven évvel ezelőtt, vagy még régebben is a földreform volt a létkérdés, most az, hogy éppen ebben a kétséges, végső fenyegetésű helyzetében a nemzetnek ne legyen egy tömeges alsó rétege az emberi létezés alatti életre kényszerülve. A huszadik század végén. Hogy ne álljon ez a nemzet kötésig a sárban.

És még valami. Az 56 utáni kényszeregyezségről szóltunk előzőleg. Az új kiegyezés haszonélvezőiről. Ennek a rétegnek azonban nem jut semmi ennek az alkunak a jövedékéből. Ez az értelmiségi osztályhatalom felé tartó társadalom mérhetetlenül kizsákmányolja ezt a dolgozó, kétkezi, segédmunkás réteget. A kultúrából, az emberi élet lehetőségéből, a társadalmi elismertetésből pedig egyszerűen semmit sem juttat neki. Ebbe a rétegbe ma beleszületni gyakorlatilag egyet jelent a kilátástalan zsellérsorba való beleszületéssel.

Ma nincs földkérdés. Földje lényegében senkinek sincs. A föld, a vagyon helyébe mára az információ, a kultúra, a szabadidő lépett. Ez az a vagyon, amivel mindenkinek szabadon kellene rendelkeznie, ezt kellene igazságosan, demokratikusan elosztani. Ma viszont információ-nagybirtokosok vannak és információ-zsellérek. Meglehet, ez az állapot legalább annyira vészterhes a nemzet jövőjének alakulása szem346