Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Párbeszéd: Akikkel lehet és akikkel nem

baj, vágtam vissza, hanem a távlatunkkal. Ö belülről nézi a dolgokat, én kívülről (s merem állítani, módom van áttekinteni az egész látóhatárt). Aggodalmunk a magyarságért közös, de ő másként és másért aggódik, mint én.37

Se otthon, se idekint nem változott a magyarságtudat, a nemzetszemlélet. Az otthoniak beilleszkedtek a „szocialista” rendbe (véleményük fenntartásával, amit helyzetük vagy lehetőségük motivál) és változatlanul aggódnak a kisebbségi magyarságért; számontartását, reményei ápolását hazafias feladatuknak tekintik. Egyetemi tanár ismerősöm, akivel együtt diákoskodtunk, némi fészkelődés után azt kérdezte tőlem a new-yorki cafeteriában, miért nem járunk el Washingtonban (emigráns politikusok), hogy nyomást gyakoroljanak Moszkvára: adassa vissza csatlósaival a trianoni békével nekik juttatott magyarlakta területeket. Ez nemcsak az ő kívánsága, diákjai is, amikor bizalmasabban elbeszélgetnek a kérdésekről, követelik, hogy tegyünk valamit a kisebbségi magyarokért. Válaszomtól megrökönyödött: ha rá lehetne bírni az Egyesült Államok elnökét, hogy gyakoroljon nyomást Moszkvára, akkor sokkal fontosabb lenne a kelet-európai országok függetlenségének biztosítása, mint bármiféle területi változás kierőszakolása szovjet fennhatóság alatt. Különben is nem mindegyik ország, melynek magyar kisebbségei vannak, engedelmeskedik Moszkvának, azt azonban el tudom képzelni, hogy szorongatottságában vagy elmezavarában (és Washington vélekedésétől függetlenül) a szovjet kormány, ha érdekei megkövetelik, átszabja Kelet-Európát, akárcsak Hitler.

A kinti magyarság szintén revíziós hangulatban leledzik: nagyarányú előkészületek folynak, határozati javaslatokat fogalmaznak a trianoni békeszerződés ötvenedik évfordulóján (1970) tervezett gyászünnepségekre. A külföldi magyarok váltakozó

37 Kovács Imre Darvas Józseffel (1912-1973) szólalkozott össze. Darvas 1959-től haláláig a Magyar írószövetség elnöke volt. 1957-ben belépett az MSZMP-be. 1960-tól a Hazafias Népfront alelnöke lett, 1971-től az Elnöki Tanács tagja. Kovács Imre a hatvanas években találkozott többek között Illyés Gyulával, Sőtér Istvánnal, Tamási Áronnal. Beszélgetéseik problémamentesek voltak, mindannyian tiszteletben tartották a másik meggyőződését. Darvas József viszont szenvedett attól, hogy a népiek köréből kitaszították, s a régi barátokkal történő találkozásakor reakciója általában agresszív volt.

32