Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Megbeszélés Aczél Györgynél

Sinkovics Imre elmondta, hogy Tatán feleségével, Gombos Katalinnal együtt három előadóestet hirdettek meg. Az est programjában Madáchtól Váci Mihályon keresztül Illyésig a magyar költészet java szerepelt, de a második est után a harmadikat lemondták, mert nacionalizmussal vádolták meg őket. Hozzátette, hogy azért kényszerülnek ilyen előadóest tartására, mert a Nemzeti Színházban és általában a színházainkban a nemzeti színjátszás egyre kevesebb teret kap, egyre kevesebb Illyést és Németh Lászlót játszanak. Azok osztanak meg minket, mondotta, akik félreinterpretálják a tiszta szándékokat. Igyekszenek szembeállítani bennünket. De, hogy itt nem szembenállásról van szó, azt a pártnak kell világossá, egyértelművé tennie. A vezetés szándékát kell világossá tenni.

Ezután Gombos Katalin elmondta, hogy az emberek tűrőképességének határa véges. Szerinte túl vagyunk ezen a határon. Elfogyott az emberek hite. A hitet kellene az embereknek visszaadni.

Madaras József azt hangsúlyozta, hogy jó pillanatban került sor erre a beszélgetésre.

Für Lajos ezek után mintegy pontokba szedte a tájékoztatással kapcsolatos elképzeléseket:- Mindenekelőtt a haza belső tájékoztatását kellene rendszeresebbé és pontosabbá tenni a határon túli magyarság helyzetéről.- Meg kellene oldani a külföld tájékoztatását a határon túli magyar kisebbségek helyzetéről idegen nyelveken.- Biztosítani kellene a határon túli magyar kisebbségek anyanyelvi tájékoztatását. Meg kell oldani, hogy a magyar rádióadásokat Székelyföldön is lehessen venni, a televíziót pedig - a technikai lehetőségek függvényében - az egész Kárpát-medencében. A határon túli magyar kisebbséghez tartozók tudják, érezzék, hogy itt - Magyarországon - foglalkoznak velük.

Vekerdi László a századforduló körüli Csehország és Románia példájára hivatkozott, amelyek összehasonlítatlanul nehezebb helyzetben is számon tartották a kisebbségi sérelmeket. A románok például rendszeresen összegyűjtötték és publikálták az erdélyi románok sérelmeit Bukarestben, de a szebeni román lapban is, és időről időre a Magyar Tudományos Akadémia elé terjesztették azokat. Ez a figyelés a kisebbsé313