Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Párbeszéd: Akikkel lehet és akikkel nem
PÁRBESZÉD: AKIKKEL LEHET ÉS AKIKKEL NEM A hatvanas évek végére a magyar emigráció körében is megnyugodtak a kedélyek, elültek a viszályok. Kovács Imre, aki a nyugati emigráció nemzeti demokrata szárnyának elismert vezetője volt, már a hatvanas évek elején is tett kísérletet arra, hogy párbeszédet kezdeményezzen a hazai politikai vezetéssel. Az emigránsok is azzal számoltak, hogy még évtizedekig kell száműzetésben élniük, itthon élő családtagjaikkal viszont szerettek volna találkozni. Kovács Imréék nem pusztán a rokoni kapcsolatok normalizálását, hanem a politikai párbeszéd lehetőségét is keresték. A magyar elhárító szervek 1964 májusában azt jelentették a politikai vezetésnek, hogy egy „Magyar Bölcseleti Vita Társaság elnevezésű fiktív szervezet nevében 1964 februárjában »Magyarország helyzete - A magyar kérdés megközelítésének, megoldásának új lehetősége« címmel angol nyelven sokszorosított röpiratot adott ki’32 33 Kovács Imre Varga László és Kiss Sándor, a nemzeti demokrata emigráció három reprezentánsa. „A mi feladatunk elsősorban azoknak az eszközöknek a keresése, amelyekkel a magyar nép meg nem szűnő szabadságtörekvéseit támogatja. Tudjuk, hogy nem lehet receptet írni, kézikönyvben lefektetni a módszereket, amelyek időről-időre változhatnak. De azt hisszük, hogy Nyugatnak - elsősorban az Egyesült Államoknak és Nyugat-Európának - határozott és céltudatos kelet-európai politikára van szüksége. A »mindent vagy semmit« álláspont sehová sem vezet. '5J - írták Kovács Imréék 1964-ben. Akkoriban az itthoni politikai vezetés elutasította az emigráció javaslatait, ám a hatvanas évek végére már érezték annyira erősnek a konszolidáció eredményeit, hogy mind a hazai más elképzelést képviselőkkel, mind az 32 ÁBTL. Tájékoztató jelentés. Budapest, 1964. május 4. Xavier dosszié 3.2.4. K-1869. 341. o. 33 Lásd: Szeredi Pál: A hazaszeretet hajszálerei. http://tiszatajonline.hu/?p=26539 29
