Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről
kai ma már nélkülözhetetlen orgánumai a magyar szellemi életnek, jelentőségük országos, feltételrendszerük azonban regionális vagy még az sem. Ugyancsak időszerű lenne végre egy megfelelő terjedelmű és kiemelt ellátottságú, magas színvonalú és a lehető legszélesebb közönség számára szerkesztendő képes családi hetilap alapítása, akár több, színvonaltalan és drága, minden vonatkozásban korszerűtlen, szellemében jelentéktelen vagy éppen kártékony lap megszüntetése árán is. Egy ilyen hetilap elsősorban családvédelmi, népesedéspolitikai, egészségügyi és kulturális, ízlés alakító, közszellemet javító szerepet kellene, hogy betöltsön. A kulturális élet pangó, már-már az abszurditásig elnehezült szervezete a könyvkiadás. Vezérkara egyszerűen elaggott, intézményrendszere hiányos és monopóliumokkal terhelt. Amennyiben információim hitelesek /s nagy részük egész biztosan az/ van olyan könyvkiadó, amely például meghökkentő összegekkel preferál egyes szerzőket, akik ráadásul sem esztétikai, sem eszmei értékekben nem tartoznak az élő magyar irodalom élvonalába, olykor még középmezőnyében sem; állami dotációval ad ki olyan könyvet, amelyre giccsadót kellene kivetni, ugyanakkor más kéziratok éveken át elfekszenek a Kiadóban, s még a kéziratokat kísérő levelekre sem válaszolnak, stb. Ám, amikor mindez kiderülhetne, még a szűkebb nyilvánosságot is kizárva születnek olyan személyi döntések, amelyek az egyébként nyugdíjkorhatáron túl lévő kiadói igazgató működésétől független, személyi sérthetetlenségét erősítik meg. A kultúrpolitikai irányítás megfontolásai ilyen ügyekben egész egyszerűen érthetetlenek, vagy csak olyan személyi összefüggésekkel magyarázhatók, amelyeknek nincs, nem lehet elvi megalapozottságuk, s az egész irányításra nézve kártékonyak. Mint több mindenben, e kérdésekben is a gyors és határozott intézkedést látom kivezető útnak: megfelelő káderpolitikai intézkedéseket a központi, nagy kiadóknál, s legalább három új, vegyes profilú kiadó létesítését vidéken, olyan városokban, melyeknek hagyományai és jelen művészeti és tudományos hátterük adott: Debrecenben, Szegeden és Pécsett. A televízió, a film- és a színházművészet terén túlságosan sok kisebb-nagyobb tartalmi észrevételt lehetne tenni, de az én tapasztalataimnál és megfigyeléseimnél sokkalta alaposabb és rendszeresebb elemző munkára lenne szükség ahhoz, hogy komolyabb következtetéseket és javaslatokat lehessen leszűrni ezekkel kapcsolatban. 292
