Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről

elsősorban azok - hozhatnak hasznos élénkülést a szocialista társadalomban, hanem legalább ilyen jelentőséggel, a közösségi tudatot, a minőségérzékenységet, a hitelesebb értékkiválasztást lehetővé tevő kulturális vállalkozások.

2. Ugyanezen a logikai úton haladva javaslom, hogy a kulturális irányítás vegye tudomásul és szükség esetén erkölcsileg támogassa a szellemi élet olyan „lentről” alakuló fórumait, mint amilyenek például a Tokaji írótábor vagy a többször kezdeményezett, s egyszer megvalósult lakiteleki találkozó. E fórumok ugyanis a szellemi életen belül, de a politikától éppen nem elzárkózva nyújtanak lehetőséget a különböző eszmék, nézetek szembesülésére, fontos társadalmi kérdések nyílt vitájára és kisebb, de mindenesetre korrekt ütköztetések révén segítenek kikerülni súlyosabb, s éppen a tisztázódás lehetőségeit keresztező konfrontációkat.

3. A politikai hatalom gyakorlása, a társadalomszervezés megfelelő színvonalának biztosítása, valamint a szellemi élet és a közművelődés minőségének javítása, szerveződésének erősítése egyaránt megköveteli, hogy tudatosan neveljünk fel olyan vezető értelmiséget, amelynek erős érzelmi kötődése van a magyar néphez, a mindenkori „lenti” rétegekhez, a nemzethez, a demokratikusan szerveződő szocialista társadalomhoz és ugyanakkor rendelkezik azzal a magas műveltséggel, történelmi, társadalompolitikai és szakmai felkészültséggel, amely az ország életének szervezésére és irányítására a kor követelményeinek magas szinten megfelelve alkalmassá teszi. A mai felsőoktatás-nevelés egyre tömegesedő és szürkülő folyamában ez egyre kilátás- talanabbnak tűnik. Le kellene tehát szokni az „elit”-képzéstől való általános irtózásról. Valamilyen értelmiségi „elit” ugyanis így is úgy is kialakul, mert azt a társadalom élete kitermeli magából, annak színvonala, minősége, szelleme, erkölcse, ízlése azonban így túlságosan esetleges és már kialakulását is túlzottan meghatározza a származás és az életkörülmények családi környezet adta alakulása. Demokratikus megkép- ződésére tehát sokkal kisebb az esély így, mintha tehetség és magatartás alapján, jól körülhatárolt minőségi szempontok alapján, tudatos, és társadalmi rétegek, települések szerint is széleskörű kiválasztás révén készülhetnének fel fiatalok - az átlagosnál sokkal keményebb szellemi feltételek és jobb körülmények között — az értelmiségi hivatás betöltésére. Át kellene hát tekinteni a felsőoktatási reform folyamatában egy ilyen kiválasztási és felkészítési vonal kiépítésének a lehetőségét, valószínűleg egy

288