Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről

zott magyarságélmény politikai szintű elfogadását és egyben elhatárolását a más népekkel szembeni indulatoktól; a nemzeti érdekek lehetőleg világos körvonalazását és azok következetes képviseletét a nyilvánosság előtt. Ha pedig arra kell válaszolnom, hogy esetleges nacionalista jelenségek feltűnését vagy fblerősödését mi által lehet megelőzni, akkor csak azt tudom mondani: az által, hogy a politikai irányítás ilyen ügyekben maga kezdeményez és vállalkozik, nem hagyja ez ügyben teljesen magukra az állampolgárokat, s főként nem a fiatalokat, a nyílt kérdéseket pedig nem tabuként kezeli, hanem lehetőségei szerint politikai értékű választ ad rájuk.

Mai helyzetünket tekintve, úgy ítélem meg, hogy még éppen nem késtünk le a legfontosabb teendőkről, de a politikai gyakorlat szükséges kiigazítását haladéktalanul el kell végezni ahhoz, hogy a párt politikájának, a párt és a nép kapcsolatának, a sokat hangoztatott közmegegyezésen alapuló közéleti cselekvésnek a folytonossága fenntartható és a megfelelő irányban továbbfejleszthető legyen. A generációs váltás a politikai életben pillanatokon belül kikerülhetetlenül be fog következni és úgy látom, erre annyira sem vagyunk felkészülve, amennyire egy zökkenőmentes váltás érdekében pedig feltétlenül szükséges lenne. A kulturális élet irányításában, ahol a szerintem szűkkeblű kiválasztási politika méginkább megterheli az amúgyis megsűrűsödött nemzedéki feszültségeket, különösen nem. Félő tehát, hogy a nemzedéki váltás következtében oly jellegű pozícióharc fog kibontakozni, amely megint a legfontosabb ügyekben jár majd tisztázás helyett újabb zavarral és a legfontosabb feladatok megoldása elől vonja majd el az erőket. Épp ezért különösen fontos, hogy még ezeket a pillanatokat megelőzendőúnduljon meg a tisztázás folyamata és szülessenek meg legalább a sürgetőbb és csupán elhatározást igénylő ügyekben az intézkedések.

Melyek lehetnének ezek az intézkedések és mennyiben kellene módosítani a közvéleményre és a közélet minőségére ható politikai magatartáson? Néhány ügyben igyekszem most erre javaslatot tenni, a magam pillanatnyi ismeretei, eddigi tapasztalataim alapján, távolról sem törekedve semmiféle teljességre.

Az általános politikai magatartást illetően:

Mindenekelőtt a politikai irányító apparátusban és az államigazgatásban fontos, hogy az irányításban dolgozók „fentről” érzékeljenek olyan törekvést, amelynek alapján maguk is toleránsabban és differenciáltabban kezelhetik a nemzeti és a kisebbségi

286