Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről

majd hamarosan kialakult a szovjet-kínai ellentét, az európai illetőleg közép- és kelet-európai térségben különösen fontos tény Németország kettészakítása, s legalább ilyen jelentős Magyarország példátlan arányú megcsonkítása a második világháborút követő békekötések által megerősített és szentesített Trianonnal. Hatalmas, történelmileg, gazdaságilag és kulturálisan egyaránt jelentős területeinek, s ezzel együtt több, mint három millió magyarnak az elvesztésével közép-európai hatalmi tényezőből, ezer esztendős európai politikai tényezőből egy csapásra kis ország lett, középeurópai viszonylatban is. Huszadik századi történelmét ez a nemzet a vereségek történelmeként élte meg. Ez már önmagában is éppen elegendő ahhoz, hogy beteg lélekkel, megzavart tudattal, a levertség érzésével, önbizalmának csak a morzsáit őrizgetve kezdjen új életet, egy világháborús katonai és erkölcsi vereséggel, gazdasági pusztulással, népessége mintegy harmadának a megmozgatásával, és körülbelül egymillió fős tényleges háborús veszteséggel is megnyomorítva. A háború borzalmaitól való szabadulás öröme, majd a szocializálás, a földosztás, az államosítás, az iskolák kapuinak szélesre tárása, az újjáépítés, egy új, a népnek esélyeket adó élet megalapozása feletti öröm ennek a népnek nem, vagy csak nagyon rövid pillanatokra nyújthatott felhőtlen örömet és emelkedésélményt, az ország feldarabolása, a ki-, át- és betelepítések zűrzavara és vereségélménye közepette. Ugyanekkor a velünk szomszédos országok közül mind egytől-egyig jussolt területünkből, népességünkből és természeti kincseinkből még Ausztria is. A kézzel fogható történelmi veszteségeken túl - annál is perzselőbben — a nyilvánvaló történelmi igazságtalanság üszkösítette ennek a népnek az önbizalmát, a jövőbe vetett hitét.

Ilyen lelkülettel zuhantunk bele a „személyi kultusznak” nevezett, nép- és nemzetidegen Rákosi-féle klikk-diktatúrába, amely aztán még a maradék öntudatot is igyekezett kiirtani ebből a népből, a lehetséges önismerettel és reális önvizsgálattal együtt, részint mesterségesen beinjekciózott bűntudattal, részint a tőle idegen álforradalmi optimizmus cinikus erőltetésével, de múltunk, nemzeti történelmünk szűkítésével és durva torzításával is.

Ezt a korszakot a környező szocialista országok - minden valós azonossága ellenére is - sok tekintetbemmásként élték meg. Először: már eleve más kondíciókkal rendelkeztek, amikor e korszak politikája rájuk nehezedett; az u.n. utódállamok szá274