Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről

pártdoktrína elveire alapozva politizál, hanem kormányzó párt, az egypárt rendszerű, létező szocializmus keretei között, ahol az osztályharc okát és célját adó két alapvető és egymással kibékíthetetlenül szembenálló osztály, a proletár- és a burzsoáosztály már rég nem létezik, s ahol ugyanannak az ügynek, lényegében azonos érdekeknek, esetleg más-más irányú, más-más hangsúlyú képviseletét sem látják el különféle irányzatos pártok. Az MSZMP-nek tehát az egész nemzet képviseletét és irányítását kell ellátnia, mint kormányzópártnak, szükségképpen nem egyetlen osztályérdeket, hanem nemzeti érdeket kell képviselnie, hiszen az általa irányított és felügyelt álla­miságban kell szerveződnie és reprezentálódnia a magyar nemzetnek. Ezzel a párt az egyedüli legfőbb letéteményes szerepét vállalta magára, a nemzet belső szerveződését és külső reprezentációját, összességében tehát a nemzet történelmi jelenlétét és tör­ténelmi perspektíváját illetően. így nem gondolkodhat másban, csak — Veres Péter szavaival élve - országban, népben, nemzetben. Mindebből pedig az következik, hogy a nemzet sorsát a szocializmus sorsával időszerűen összekapcsolva, a nemzeti lét ügyét mindenkor első helyre, a társadalmi kérdések összességének élére állítva, újra meg újra sorra kell vennie a nemzet valóságos sorskérdéseit, s gyakorlati politi­káját azok megoldása érdekében kell alakítania. Ezáltal a párt mintegy szocialista népi-nemzeti frontként, illetve annak csúcsszerveként működik, így programjának - a szocialista társadalom feltételei között és a szocialista társadalomépítés követelmé­nyeinek is megfelelően - nemzeti programnak kell lennie. Vagyis: olyan programot kell kialakítania, amely a nemzet állandóságára alapoz, amelyhez a nemzet egésze, s ezen belül lényegében minden állampolgár kapcsolódni tud, elismerheti azt a maga programjának, mert megmutatkozik abban az egyén és a nemzet perspektívája. Meglehet, hogy már itt felmerül a kérdés: a nemzetnek ilyen előtérbe állítása a politikában, nem jelent-e már önmagában is egyfajta nacionalizmust, vagy legalábbis annak tendenciáját? Én természetesen úgy gondolom, hogy semmi esetre sem. Csupán annak tudo­másul vételéről van itt szó, hogy a XX. században is - vagy talán még inkább, mint korábban - nemzeti keretekben szerveződik az emberi világ, s ez a belátható jövőben így is marad. Ha egy nemzet vagy nemzetállam életében nem tudatosul kellően ez a tény, mint evidencia, vagy vezetői valamilyen nemzetfeletti illúzió jegyében, volunta­271

Next

/
Thumbnails
Contents