Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Kétségbeesett ítélethirdetés
Kétségbeesett ítélethirdetés Kérdéses, vajon kényszerhelyzetben volt-e a hatalom Csoóri előszavának megjelenése után? Kellett-e valamilyen reakciónak lennie egy Amerikában kiadott kötet pár oldalas bevezetőjével kapcsolatban? Avagy a hisztérikus felzúdulásnak nem is annyira az előszóban megfogalmazottak, hanem a saját gyengeség és tétovaság beismerésének elkerülése volt indítéka? Nem kétséges, hogy a párton belüli konzervatív erők, valamint az állambiztonsági szolgálatok mindent megtettek annak érdekében, hogy felnagyítsák az ügyet. Június elejétől kezdve sorozatosan születtek az összefoglalók, melyek az előszó káros jelenségeiről, Csoóri nyughatatlan viselkedésének bemutatásáról szóltak: „Csoóri Sándor a Magyar írók Szövetségének elnökségi ülésén szóba hozta és visszautasította azt a bírálatot, mely őt a Duray-könyvhöz írt előszava miatt érte. Az előszót, mint mondta, sajnálatos módon egy amerikai kiadónál - Püskinél - kellett megjelentetnie, mert itthon nem lehetett, pedig semmi olyat nem írt, ami a Magyar Népköztársaság érdekeit sértené. Csoóri szerint országunk nemzetközi tekintélye jelenleg éppen azért ilyen mértékű, mert ezek a kifogásolt viták - a szomszédos szocialista országoktól eltérően — nálunk lezajlanak, s a kultúra területén szellemi pezsgés van. ” — szólt az egyik héten az állambiztonsági összefoglaló, amely természetesen a politikai vezetés íróasztalán is landolt. Kádár János munkája megkezdésekor ezeket olvasta át először. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Püskit, a kötet kiadóját az a Pozsgay Imre segítette kitelepülni Amerikába, aki közismerten jó kapcsolatot ápolt Csoórival. Sokan érezték úgy, hogy most leszámolhatnak mind a nemzeti demokratákkal, mind Pozs- gayval, s megnyirbálhatják Aczél György befolyását is. Az MSZMP KB 1983. áprilisi ülésén Kádár a legfőbb veszélynek „a nálunk is érezhetően növekvő nacionalista” hullám megerősödését említette. Elővette a szoká263