Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Csoóri szilenciuma
Negyven évvel ezelőtt Németh László a kisebbségi létet nem az önkorlátozással, ellenkezőleg a jövővel és a minőség eszméjével kapcsolta össze. Az 1943-as nagyváradi beszédét egyetlen kristályos gondolatra alapozta: „A kevesebb joga az élethez az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni. ms Az ember szinte belegörnyed az emlékezésbe: csakugyan volt idő, amikor hinni lehetett ilyen kiváltságos, európai eszmékben? Hinni abban, hogy az elszakított magyarságban, mint tragikus hősben, a lelki nagyság nemcsak hogy megszülethet, de még példa erejűvé is válhat? Manapság a kisebbség elitszerepére gondolni - csak gondolni is! - üres ábrándhajszolás volna. Korlátozása a második világháború óta odáig fajult, hogy már magától kínos önkorlátozásba csap át. Csupán egy mindennapos témát, illusztrációképpen. Az idén tavasszal Budapesten rendezett országos táncháztalálkozóra Csehszlovákiából is sikerült nyolcvan-kilencven középiskolás diáknak átjönnie. Ártatlan, zenés alkalom volt a találkozó, tehát félelem nélkül jöhettek. Másnap még maradt annyi idejük, hogy szétnézzenek a fővárosban, mivel a legtöbbjük még sose járt Magyarországon. Fölmentek a budai Várba is. Odaérkezik a csoport a Mátyás-templom elé. Az idegenvezető felajánlja a kísérő tanárnak, hogy mielőtt kimennének a Halászbástya csipkézett mellvértjére s megnéznék Pestet, az Országházat, a Dunát, nézzenek be a templomba is, ő szívesen végigmondja a diákoknak a koronázó hely történetét: a sírokét, a zászlókét, a kincsekét a Hunyadiaktól kezdve a huszadik századig. A tanár belesápad az ajánlatba. Végigviharzik rajta a félelem: mi lesz, ha valamelyik diákja elkottyantja magát odahaza, akár szándéktalanul is, hogy ők nemcsak táncolni érkeztek Magyarországra, de gondosan becserkészték Budát, jártak a koronázó templomban, sőt még egy kiadós történelemórát is végighallgattak a falak között ez neki épp elegendő lenne ahhoz, hogy egy életre eltemesse magát a gimnázium szlovák igazgatója és tanárai előtt. Ha falfehéren is, de gyorsan dönt, hogy nem mennek be. Nem és nem, ha villámok kergetnék is befelé őket. A világ minden turistája bemehet. Bemehetnek a csehek, a szlovákok, a franciák, a románok, a németek, az etiópok, a kubaiak, csak a kisebbségben élő magyar diák ne menjen be. 288 288 Németh László: A reform. Tanú, 1935. 1. szám. 4-56. o. 253
