Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Ellenzéki szerepkörbe szorítva
Az illetékes párt- és állami szerveknek az ellenzéki-ellenséges csoportok tevékenységével kapcsolatos munkája koordináltabb, szervezettebb lett. A Központi Bizottság apparátusában a Politikai Bizottság határozatának megfelelően munkacsoport alakult. Frissebb, rendszeresebb lett a tájékoztatás, az egy-egy ügyben érintett szervek gyorsabban, összehangoltabban tudtak reagálni az ellenséges-ellenzéki csoportok akcióira. A megyei pártbizottságok tervszerűbben, rendszeresebben foglalkoztak az értelmiségpolitika kérdéseivel. Több megyei pártbizottság testületi ülésén vitatta meg az értelmiségi politika kérdéseit, s ezen belül foglalkozott az ellenzékiellenséges csoportok és nézetek elleni harc feladataival is. Központi kezdeményezésre több konferencia, tanácskozás megrendezésére került sor olyan politikai és tudományos szempontból egyaránt fontos problémákról, amelyek sajátos értékelése és beállítása az ellenzéki-ellenséges csoportok politikaiideológiai céljai közé tartozott az elmúlt években. Ilyen tanácskozásokra került sor pl. a többoldalúan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok kérdéséről; a népesedési helyzetről; az elmúlt 25 év történelmi útjának értékeléséről; az értelmiség helyzetéről, a párt értelmiségpolitikájáról; a nemzetközi ideológiai harc időszerű kérdéseiről. E tanácskozásokon szakemberek és politikusok fejtették ki álláspontjukat, s szálltak esetenként vitába ellenzéki nézetekkel, a széles közvélemény előtt bizonyítva, hogy a párt- és az állami vezetés megfelelő súllyal és a problémák tudatában foglalkozik a társadalmi gyakorlatban jelentkező legfontosabb kérdésekkel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalompolitikai kérdések időben történő és nyilvános megvitatása, a megoldásukra irányuló javaslatok kidolgozása, az ellenzéki nézetekkel való nyílt, elvszerű és érvelő konfrontáció jelentős értelmiségi csoportok számára újabb fórumot teremt az értelmes társadalmi-közéleti aktivitásra, a párt politikája melletti kiállásra, s ezzel közvetve vagy közvetlenül az ellenzéki tevékenység és aktivitás elszigetelése irányába hat. Az ilyen céllal működő vitafórumok száma azonban még kevés; helyenként az értelmiség ilyen jellegű aktivitásának kibontakoztatásával szemben bátortalanság is tapasztalható, ennek következménye a párt politikája iránt elkötelezett értelmiség körében érzékelhető passzivitás. Az ilyen jellegű viták kedvező hatása megmutatkozik a SZETA (Szegényeket Támogató Alap) „profiljának” változásában is. Miután képviselői mind helyzetisme214