Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A Tiszatáj megrendszabályozása

problematikus volta ellenére is érték, Illyés Sorsválasztó-ját249 játsszák, merférték. A FIJAK-ügyről: követeltek méltányos dolgokat, ezek menni fognak. Csakhogy /mint Szentendrén/250 ezek egyszer átlépnek egy tűrési küszöböt, amikor a politika nemet mond. Ha egyezkedik, nem tölti be feladatát. Ennek hatására kijózanodtak, most már rendben lesznek a dolgok. A nemek mellett-ott vannak az igenek is, éppen ezek érdekében kell nemet is mondani. A fősz. értekezleteken mindig erről van szó: tessék dinamikus, progresszív munkát végezni. A Tiszatáf? Nincsen semmiféle pikkelés a lapra. /Személyes hangon beszél a szerkesztőkkel való kapcsolatáról/. O nyíltan visz- szaigazolta, hogy jó a folyóirat, a maga adott képletével, ideológiai arculatával /marxizmus és magyarság, stb./ De ennek visszaigazolását mindig kollegiális, baráti kérés, figyelmeztetés is követte, jelzés a veszélyekre, hangsúly-viszonyokra, értékeltolódásokra, hogy ti magatok legyetek e hibahányad korrigálói; s ezt nem a hatalom kockafejű képviselőiként mondtuk, hanem barátilag. Szó volt Csoóriról: az ügy túl lett dimenzionálva. Csoóri a szellemi élet botcsinálta vezéralakjává vált, hogy ez jó-e neki, nem tudom. Igaz, hogy szövetséges és vitapartner, de nexusban van a politikai ellenzéknek minősülő mozgalmakkal. Nemcsak a születésnap, hanem a Herder-díj megünneplése is túldimenzionált volt. Most pedig az 5. szám Csoóri-verssel /Erdei zsoltár - Agárdi Péter hívta fel rá a figyelmet/ nyit: rossz számhangsúly, vitatható közlés. Vagy ki bombázta Kassát? Csoóri: hát a románok!251 ANNUS JÓZSEF: nem ötlet, megírták a szaktörténészek is.252

249 Illyés Gyula Sorsválasztók című drámáját 1981 tavaszán mutatták be a Pécsi Nemzeti Színházban.

250 1980. október 30-31-én a szentendrei művelődési központban a FIJAK tanácskozást rendezett. A felszólalók mindenekelőtt azt szerették volna az illetékesek tudomására hozni, hogy elegük van az atyai gondoskodásból. Szokatlanul nyílt hangon fejezték ki elégedetlenségüket: magyarázatot kértek például Csoóri Sándor Egy nomád értelmiségi című esszéjének a kecskeméti Forrásból történt kimetszésére.

251 Csoóri Sándor: A magyar apokalipszis (esszé). Tiszatáj. 1980. október 5. o.

252 A román támadás elmélete már az 1970-es években is felmerült, de itthon is felerősödött, amikor megromlott a viszony Ceauşescu rendszerével. A lehetőségről részletesen írt: Borsányi Julián: Kik bombázták Kassát? I-II. Új Látóhatár 7970/5. 427- 439. o. és Új Látóhatár 1970/6. 555-566. o.

198