Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A Tiszatáj megrendszabályozása

iük; jó, hogy az 50. születésnapon köszöntötték. De: a kiemelés apologetikus volt, kellett volna kritikai distanciákat is tartani. Nem arról van szó, hogy jó művek közlése mellett otromba kritika kéne. Az életmű vitatható pontjainak marxista közelítésű vitaszerű értékelése, megközelítése. ” A kioktató mondatok arra vonatkoztak, hogy Csoóri 50. születésnapját a folyóirat 50 oldalas összeállítással ünnepelte meg. A valóban kiugró terjedelem talán annak is volt köszönhető, hogy Csoóri nem kapott Kos- suth-díjat születésnapjára, így ez egyben egy erkölcsi díjazást is jelentett. Igen ám, de Csoóri is szerepelt a Bibó Emlékkönyiben, amint Csalog Zsolt is, akinek szintén közölte az írását a Tiszatáj. Ráadásul az 1981. júniusi számban 67 oldalas Lengyelországról szóló összeállítás jelent meg Krakkói körkép címmel, miközben a főszerkesztői értekezleten felhívták a szerkesztők figyelmét, hogy a lengyel belpolitikai helyzet miatt a Lengyelországgal foglalkozó írásokat inkább ritkítani, semmint sűríteni kell.

Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes igazoló jelentést kért a lap szerkesztőitől. Kifogásolta, hogy a megjelenés előtt nem egyeztették elképzelésüket a minisztériummal és a helyi pártvezetéssel. Ez a megfogalmazás már nem is titkoltan a szerkesztői szabadságba történő beavatkozás irányába mutatott, melyet a Tiszatáj szerkesztői visszautasítottak. Természetesen nem késett a retorzió sem.

Az alábbiakban ismertetésre kerülő dokumentum, mely arról a szerkesztőségi megbeszélésről készült, ahol a főszerkesztő és a szerkesztő felelősségre vonása és megbüntetése került megtárgyalásra, figyelmet érdemel, mert bemutatja a szerkesztőségek működésének mechanizmusát. Vörös Lászlónak nem volt tudomása arról, hogy a miniszterhelyettes megjelenése a szerkesztőségi értekezleten milyen célt szolgált, ezért a legteljesebb nyugalommal számolt be a lap terveiről, helyzetéről. A felügyeletet ellátó helyi pártvezető és a miniszterhelyettes felelősségre vonó mondatai és arrogáns viselkedése felháborította a szerkesztőket. Ekkor már más légkör uralkodott a szerkesztőségekben. Távolról sem volt jellemző, hogy minden beavatkozást, utasítást szó nélkül, engedelmesen végrehajtanak. A kivonatos jegyzőkönyv jól érzékelteti azokat az indulatokat és ellentéteket, melyek a korszak szellemi életében egymásnak feszültek a hatalom és a lapszerkesztők között. 1981-ben az írószövetség nagyválasztmánya még meg tudta védeni a szerkesztőket, ám 1986-ban már leváltásukhoz vezetett Nagy Gáspár A ßü naplójából című versének közlése.

193