Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A harmadik generáció jelentkezik

Illyés Gyula Lehet még nemzedék?198

(Fölszólalás a Kecskemét-Lakitelken tartott fiatal írók tanácskozásán)

Fölszólalásom úgy szerveződött, hogy a közöttetek körözött papírlapok kérdéseire egyenként válaszolni fogok. A kérdések közt annyi a közös gondolat, hogy rögtön, elöljáróban össze lehet foglalni általánosan is a gondokat, amelyek itt fölvetődtek. A problémák gerince: hogy az életkor szerint is fiatal korosztály hogyan tud korszerű lenni történelmileg. Ide torkollik a több alapkérdés. Nézzük sorra.

A huszadik századnak a legnagyobb, legfontosabb kérdése valóban a nemzetiségi és a nemzeti kérdés lett. A tizenkilencedik század azzal a gondolattal indult (nagyon helyesen, tele idealizmussal), hogy az anyagi kérdéseknek a megoldása automatikusan meg fogja oldani az úgynevezett felülépítményeknek a kérdését is. Beleértve ebbe minden nemzeti torzsalkodást, és így végül a nemzetiségi kérdéseket is. Ehhez valóban vigasztaló tünetek járultak; az például, hogy Európának egynéhány nagy nemzete csak távolról ismerte már a nemzeti és a nemzetiségi kérdést. A szellemi élet az emberiség közös eszményeit szolgálta, nagy eredményekkel. Valamikor úgy fogalmaztuk meg, hogy például: jó hazafias költészete már csak rossz hazájú népeknek van. Angliában, vagy a „jól fejlődött” nyugati államokban látszólag valóban nem volt a tizenkilencedik században olyan égető nemzetiségi vagy nemzeti kérdés, hogy az központi gondja lehetett volna a szellemi életnek.

Noha nagyon jól tudjuk, hogy a legsúlyosabb válság, a legfigyelemreméltóbb tünettel, Írországban keletkezett. Hogy „nyelvében él a nemzet” - elsőül Montesquieu

198 Illyés Gyula előadása (CD mellékelten az eredeti hanganyaga) a találkozó teljes jegyzőkönyvével együtt megjelent: Fiatal írók Találkozója. Lakitelek, 1979-2009; szerk.

Tóth Erzsébet, Agócs Sándor; Antológia Kiadó, Lakitelek, 2009.

143